Harmadik gyertya – enyhe pánik és anti karácsonyivásár

Ha nulla karácsonyi hangulata van az embernek, elbattyog egy vásárba, hogy legalább szagoljon némi sült gesztenyét, hallgasson valami konzervzenét és vegyen hótfelesleges kézműves lófaszt.

Esküszöm, hogy megpróbáltam. Volt olyan tucatnyi teljesen zárt bódé és az egy darab forralt boros és kajás, ahol gesztenyét csak a kiírás szerint lehetett kapni, a gyíkból készült hot-dog annyira nem érdekelt. Még csak a zene sem szólt, kedvem volt felpattanni a színpadra és a teljesen üres térnek, plusz a hot-dogos bácsinak elénekelni a dzsingül bellszt.
Megálltam persze, ezért nem a fogdából írok.

Aki eddig még nem tette meg, eljött az utolsó pillanat, hogy kitaláljuk a menüt, hogy aztán agyonfőzve magunkat fogadkozzunk, hogy ilyet soha többé nem teszünk. Több ezer háztartás lesz brutálisan halszagú, súlyosbítva kevésnyi (olyan két hónapra elegendő per kopf) töltött káposztával. És akkor még nem beszéltünk a bejgliről. Utálom a bejglit, ne is beszéljünk róla.

Inkább hallgassunk zenét üveges tekintettel kimeredve a plafonra, amit most már valakinek tényleg állatira le kén pókhálóznia.

Vagy gondoljunk csúnyákat a kisjézusról és azokról akik túlhájpolják a szülinapjukat.

Holnap hétfő, még beszerezhetünk pár féldisznót, karácsonyi cápát és mázsányi savanyú káposztát, nem kell csüggedni. Jóccak!

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: