Hazafele útra nincs is jobb
Mint egy kis zene. Az újraértelmezett klasszikus country mindig is a szívem csücske volt. Valamikor réges régen, amikor még a blues nem állt olyan távol ettől az egész műfajtól, amit egy időben csak vállalhatatlan, virslilábú, nagyseggű amerikai menyecskék nyivákoltak egy szál bendzsóval, akkor a country még egy tök vállalható műfaj volt. Manapság általában azok az emberek tudják szívvel lélekkel művelni, akik az új dél szülöttei és visszanyúlnak az americana és a blues gyökerekhez. Eilen Jewell Idahoban született, hogy aztán Santa Fében töltse a felnőttkorának kezdetét és magába szívjon mindent, amit a sivatagi kaktuszok megadhatnak. A hölgy ereiben az idahoi mocsarak leve folyik, nem vitás.
A blues és a country édes keverékét játszák – azt a műfajt, amit Tarantino beletol az összes road moviejába, amitől olyan autentikusan szennyes és délies lesz az egész. Gondolom be van lőve neki genre szerint a spotify és csak nyomkodja az ajánlásokat. A következő szám a 2009-es albumáról való, amit a kritikusok is nagyon nagy lelkesedéssel fogadtak. Délutáni “ejjhbazmeg, deelfáradtam” zenének nem kell jobb.
Fogyasszátok egészséggel.
17 comments