Hétköznapi csontbrigád 2.0

Az én emlékezetemben még élénken él, milyen 50 fokban tetőteraszon korlátdeszkát cserélni, míg a szerencsés olvasók – mind a hárman, akik vagytok – talán már boldogan meg is feledkeztek az egészről. Bár a posztból úgy tűnhetett, családilag feladtuk ezt a dolgot, valójában pár napot kínlódva túljutottunk a nehezén. Jelentem, minden deszkát kicseréltünk, és a régi (ótvar, szar, rozsdás, ki kellett volna baszni a picsába) kapupánt csavarokkal rögzítettünk.

A következő fázisokat viszont pár héttel későbbre halasztottuk (ki akartuk heverni a megrázkódtatást). Ebből az egyik, hogy a göcsöket, repedéseket fakittel szépen kitöltöttük, száradás után smirgliztük, majd le is alapoztuk a deszkákat. A kertből, napszemüvegben nézve már egészen pofásan mutatott a korlát: senki meg nem mondta volna, hogy a zománcfesték még nincs felkenve (csak az a néhány ember, aki nem vak és nem is gyengénlátó).

Innentől viszont tesóm teljesen kivonta magát a forgalomból, mert alapozás közben rájött, hogy tériszonya van, és nem elég, hogy ő nem tud áthajolni a korláton, azt is rossz szemmel nézte, ahogy én festegettem kívülről a léceket: állandóan csesztetett, hogy ne hajoljak ki annyira. Nehéz egy munkavédelmis folyamatos zaklatása közepette dolgozni, na. Ebből az is nyilvánvaló, hogy a fedőfestékkel már egyedül kellett megbirkóznom.

Dolgozni úgy jó, ha megvannak hozzá az anyagok, szerszámok és a családtagok is békén hagynak. Nálunk ez már eleve hibázni szokott: beszáradt festék, ócska ecset, csorba csavarhúzó, kevés hígító, plusz a jobbnál-jobb ötletek, hogyan kéne csinálnod. Úgyhogy először bevásároltam, aztán akkurátusan összekészítettem mindent, ami jól jöhet fönt, mert a tetőterasz poklából nem rohangál csak úgy le az ember a szűk padlásfeljárón, ahol Indiana Jonesként söpröm le a hátamról a pókokat. A családomat pedig egyszerűen negligáltam.

Mindenre gondoltam: rongy (ha a pókok a korlátot is beszőtték volna), lakkbenzin (nem pókgyújtásra, hanem hígítónak), csavarhúzó (a festékdoboz kinyitásához), fólia, hogy ne csöpögjön össze-vissza a festék (ez egyébként teljesen felesleges, mert a tetőteraszon legfeljebb a hangyák kíváncsiskodhatnak, milyen trehányul festek, esetleg az arrafelé köröző fecskék tehetnének megjegyzéseket), ja és persze maga a festék és a henger.

Amire viszont nem számítottam, hogy a fakitt két hónap alatt megunja ezt a fatömítés dolgot, és inkább kipereg a deszkából, ledobva a ráfestett alapozót is. Minden egyes helyen, ahol valami kis repedést kitteltünk, szépen feljött és apróbb-nagyobb darabokban hámlott le a festék. Csodálatos volt!

Mi lehetett a hiba? Talán túl vastagon kentünk? Direkt figyeltem az előírásokra: 4 milit kért, 4 milit kapott. Nem vártuk meg, hogy megszáradjon? 2 órát írtak, az ebéd, plusz szieszta együttesen pont ennyit ad, úgyhogy ezt sem baszhattuk el. Az egyetlen hiba az lehetett, hogy ezt a kurva fakittet 25 foknál melegebb időjárásban nem javasolják használni. Na, a tetőteraszon bizonyára vannak olyan szép napsütéses március eleji napok, amikor a hőmérséklet nem haladja ezt meg. Esetleg teliholdas augusztusi éjszakákon lehetett volna még vadul kittelni, de akkor szart se látok, hacsak nem viszek fejlámpát.

Vissza kellett másznom tehát egy smirglipapírért és szépen végigcsiszatolni a kényesebb részeket. Aki azt hiszi, hogy ezután még egyszer lealapoztam, az nagyon téved: ha foltos, akkor foltos, a madaraknak így is megfelel, ember nem jár arra, lentről meg úgysem látszik, szóval jöhetett a matt fehér zománcfesték. A kis festőhengerrel bámulatosan gyorsan haladtam, nem csoda, az életemről volt szó: hajnali 6-kor még egész elviselhető fent az idő, 9-kor viszont már vetekszik a hely a kaliforniai Halál Völggyel.

Nagy károk nem estek. Egyedül a hajamat festékeztem össze, de azt kifodrászkodtam egy szabóollóval, meg 5 lüke kerti rozsdafarkú akart segíteni: a frissen festett korlátra szállva ellenőrizték a száradást. Azóta gyönyörű láblenyomatok díszítik a deszkákat. Továbbá a nadrágomat pöttyöztem össze, de azt kiáztattam lakkbenzinben. Szerencse, hogy senki nem dohányzik nálunk, pláne nem a fürdőszobában, mert egy lakástűz még hiányzott volna.

Hogy van-e tanulság? A fakitt jó móka, de a Halál Völgyében használhatatlan vacak, dobjátok ki a picsába!