Hétvégi rekreációs programok: A fűnyírás
Bár csábító ötletnek tűnhet flexszel nekiesni a pázsitnak, van erre egy külön eszköz.
A fűnyíró emberrel működik, az ember pedig sörrel. Ez fontos, mert ha nincs ember és nincs sör, nincs fűnyírás sem. Vannak az ilyen fűnyíró traktorok, azokat felejtsük el, ahogy a benzines gépeket is, ehhez a sporthoz hozzátartozik az is, hogy hogy ne vágjuk el a kábelt, egész kecses, keringőszerű mozdulatokat is lehet tenni eltartott bal kézzel, ha az ember már belejön egy kicsit.
A fűnyírás hangos, bár az a harminc-negyven éves gép, amit használok, még csak nem is ordít annyira. Az újabb fűnyírók tönkremennek, ezeket meg ezer évig lehet szerelgetni, ez is körbe van már szigszalagozva, mert az tudvalevőleg mindent megold.
Az első lépés a stratégia megtervezése. Ehhez kell a sör, én ott rontottam el, hogy a tervezési fázisban csak azzal nem terveztem, hogy mennyi van, úgyhogy ekkor el is fogyott. Részekre kell osztani a műveleti területet, minden munkafázis után megpihenni, és inni egy sört. Már ha van. További sörök szükségesek akkor, amikor belebaszod a pengét a virágágyás szegélyébe – baszodanyád-e! –, a járólapba (znydpicsáját), végül pedig egy fűcsomóba rejtett csontba, ami szintén nagyon jót tesz neki.
A munka végén nem árt elégedetten hátradőlni a kellemes fűszagban (na, nem olyanban), és nem gondolni arra, hogy ez a kurva fű jövő héten pont ugyanakkora lesz, mint most.
Viszont akkor több sört fogok venni.
Kapcsolódó hanganyag:
