Földi paradicsom

Az úgy volt, hogy nem én kezdtem. Az egész paradicsom témát anyám kezdte, mert gyerekkorából emlékezett a nagy léparadicsomokra, amik akkorák, mint egy kisgyerek feje, cserébe sokkal rondábbak, nehezen is lehet őket tárolni vagy szállítani (gondolom, ezért ritkább a piacon), viszont iszonyatosan finomak és olyan házi paradicsomleves van belőlük betűtésztával, hogy még Bernard is hajlandó lenne odaadni érte a fél karját, de legalább a nagylábujját.

Szóval anyám beszerezte a tágabb rokonságból a megfelelő paradicsommagokat, amiknek a felmenői a Trianon előtti időkben még a bácskai földeken paradicsomkodtak (ezért hívtuk őket jugó paradicsomnak, igazodva a korábbi geopolitikai helyzethez), hogy aztán a családdal együtt Somogyba települjenek át, és megszokjanak az ottani talajon. Itt a kép egy visszafogottabb példányról:

A terv az volt, hogy a tejfölös pohárban nevelkedő palánták idővel majd kikerülnek a konyhakertbe. Csakhogy anyám szokás szerint elméretezte a dolgot (amikor kérdeztem, hogy a bunoli Tomatinára is szállítunk-e, kicsit megsértődött), és jóval több palánta várta a kiültetést, mint amennyinek végül hely jutott. Így történt, hogy egy májusi napon az egyik méretes példánnyal a hónom alatt  buszra szálltam (akkor Autóka még sehol sem volt), hogy meg se álljunk a keleti partig (vagyis majdnem).

Paradicsom palántával majdnem olyan jól lehet ismerkedni, mint kutyával, csak az a baj, hogy nem a megfelelő célcsoportot sikerült bevonzanom: elsősorban a két falu között utazó bajszos nénikék körében lettem népszerű. Szerencsére röpke 7 óra alatt otthon is voltunk és a palántának helyet kerestem a zsebkendőnyi erkélyen.

Innen tekintem hivatalosnak edénykertészetem megnyitását.

Hogy milyen tanácsokat adnék kezdő paradicsomtermesztő edénykertészeknek? A legfontosabbak a következők:

  • a paradicsom elég igénytelen növény (a komposztra kidobott rothadó gyümölcs is simán kihajt), de vízigényes. Főleg, ha az erkély déli fekvésű és nyaranta a csúcshőmérséklet eléri a 60 fokot.
  • azért a paradicsom is szereti a tápanyagdús földet és ki hibáztatná ezért. Ha gazdag termést akarunk, ne szarjunk bele a cserépbe, inkább szerezzünk marhatrágyát. Örüljünk, ha találunk 20 literesnél kisebb kiszerelésben, de ha nem, a maradék 19 litert bátran felhasználhatjuk a következő 10 évben, mert nem jár le a szavatossága. A trágya egyébként teljesen szagtalan, földszerű cucc, így a szomszédok megdobálására teljesen alkalmatlan.
  • a paradicsomot kacsozni kell: ki kell törni a hónaljhajtásokat, különben elburjánzik és elfoglalja a kedvenc kávézós székünket. Ne hagyjuk őket elkanászodni, mert szó szerint a fejünkre nőnek.
  • aki arra számított, hogy a lepkék nem találnak meg egy paradicsompalántát a 4. emeleten, azok nagyon el vannak tévedve. Mindenki készüljön fel lelkileg, hogy hernyókat kell szedegetni a növényről. Ezek az állatok kurva nagyot tudnak harapni. Engem harapott már meg több is, tudom, miről beszélek.
  • mondjátok le a júliusi és augusztusi nyaralást, különben az öntözéssel megbízott szomszéd fogja leszüretelni a teljes termést. Igen, mind a 12 szemet.

És talán a legeslegfontosabb:

Ne meséljetek senkinek az erkélyen nevelt paradicsomról, mert mindenki azt hiszi, füvet termesztetek és elkezdenek kuncsorogni.

A fajtát is érdemes megválogatni, mert ha abban reménykedtek, hogy a koktélparadicsomok növénye is kicsi, alaposan meglepődtök majd a 70-100 cm magas paradicsomszörnyeken. Vannak kifejezetten balkonparadicsomok, amik kisnövésűek, jól elvannak a balkonládában vagy nagyobb cserepekben, és a termésük is elég bőséges, érdemes ezekből válogatni.

Kezdő edénykertészeknek, akik lemondtak az erkélyen való darázsnevelés izgalmakkal kecsegtető, de veszélyes hobbijáról, csak ajánlani tudom!

HOLDKOMP