Higonokami

A japán best buy, ahogy a késportál is írta.

Persze attól még, hogy best buy, egy ilyen darabra is istentelen pénzeket lehet költeni, mert attól még, hogy valami egyszerű, nem feltétlenül olcsó is – viszont ez is olyan, mint az egyébként szintén faék egyszerűségű Opinel: abból is lehet ébenfával meg minden szarral rendelni zsebkéseket, de minek bonyolítani a parasztbugylit?

A higonokami jelenlegi formájában még az Opinel zsebkéseinél is egyszerűbb – valamikor a XIX-XX. Század fordulóján kezdték el gyártani Japánban. Egy Taszaburo Sigematszu nevű kereskedő Kyushu szigetén bukkant rá a helyiek által használt zsebkésre, haza is vitt néhány mintadarabot, hogy ebből még lehetne valamit csinálni – aztán a kés hasonló karriert futott be, mint a douk-douk Afrikában, csak némileg önveszélyesebb eszközt sikerült belőle sikeríteni.

Maga a szerkeszet ennél egyszerűbb nem is lehetne, hasonló friction foldereket már a középkorban is használtak, igaz, ott a fa markolatpanelek közé valamennyire be tudott szorulni a kés pengéjén túlnyúló rész, itt pedig csak egy rövid kis nyúlvány található, szóval igencsak korlátozott, hogy hogy lehet megfogni használat közben a kést. Ahhoz, hogy ne csukódjon be, az embernek az alig egy-két centis nyúlványon kell tartania a hüvelykujját, és miután a markolat U alakban meghajlított acél- vagy rézlap, ez nem is olyan nagyon kényelmes. Cserébe egy vékony, olcsó, könnyű, egy kézzel is viszonylag könnyen nyitható zsebkéshez jutunk, amihez a jó japánok egy veszedelmesen lézerszikére élezhető szénacél pengét passzintanak, ez azért rossz, mert rozsdásodhat, és azért jó, mert tényleg rohadt élesre lehet fenni. Számos pengeformában gyártanak ilyen késeket, a fordított tanto, amilyen nekem van, elképesztően jó szeletelésre, sőt, akár borotválkozni is lehetne vele – persze kellő körültekintéssel.

És hogy miért önveszélyes? Azt hiszem, ez nem is kérdés, ha megnézzük, hogy van egy borotvaéles pengénk, és nincs semmilyen pengebiztosításunk. Ez az a kés, amit nem adnék csak úgy valakinek a kezébe, hogy tessék, használd csak, mert ha valahogy sikerül az ujjadra csukni, az nem lesz jó móka.

És hogy mire jó egy higonokami? Bármire, amire egy sima bicska vagy tollkés, a késportál cikke szerint jó ideig a japán kisiskolások szériakelléke volt egy-egy kis bicska ceruzát faragni, kicsike szeppukut elkövetni, felvágni az algát uzsonnára, ilyenek. Ez most már nincs így, de ha az ember ésszel kezeli, egy valóban sokoldalú és hasznos eszközhöz jutunk: kicsi, könnyű, vékony, étkezéshez és apróbb munkákhoz viszont pont elég. Szalonnázni is jól lehet vele.

Ha már a szalonnánál tartunk, a szénacéllal kapcsolatban – attól függ, milyen – van még egy tudnivaló: nem csak rozsdásodni tud, ha nem kezelik megfelelően, hanem el is színeződik. Ez a patina nem árt senkinek, van, aki azt állítja, hogy savas közegben fémes ízt hagy az ételen, de nekem sosem tűnt fel ilyesmi – igaz, az a szénacél Opinel, amit éveken át használtam, már látott mindent, mindenesetre mielőtt megjelenne a fémen ez a védőréteg, lehet, hogy erősebb illatokat tapasztalhatunk a közelében. A patinát viszont nem muszáj kivárnunk, mesterségesen is előidézhetjük, erre több mód is van, de mindenképpen jó ötlet, mert különben a penge foltos lesz – szarni rá, persze –, valamint a réteg a rozsdától is védi valamelyest. Sokan és sokféleképpen szórakoznak a patina létrehozásával, van, aki citromlével kenegeti a gondosan zsírtalanított pengét, mások kólára meg minden egyébre esküsznek, de a legegyszerűbb, ha az alkohollal alaposan áttörölgetett kést egyszerűen belevágod egy krumpliba, és ott is hagyod két-három napra.

Ha whiskyvel tisztítod előtte, ezzel le is tudtad a Szent Patrik-napot.

A fémen undorító, fekete trutyi lesz, de ha alaposan lemosod, matt, szürkésfekete pengét kapsz, a zsírtalanítás alaposságától függően homogén kinézettel – a citromos kezelés ezért is lehet jobb, ezzel türelemmel szinte fekete pengét is létre lehet hozni, de nekem egy hétköznapi rohangálós késre a fátyolos, ködös kinézet is működőképesnek tűnik. Egy ilyen darab itthon ötezer forint környékén már beszerezhető, tönkretenni nagyon nehéz, ha nem lehetetlen, ha pedig ügyelsz rá, hogy ne metéld le vele az ujjaidat, jó sokáig elkísér majd – jó eséllyel húsz év múlva is lesz mivel szalonnáznod. Ja, és baromi jól néz ki. No meg ez is bizonyítja, hogy Japánból azért nem csak teljesen értelmetlen és ijesztő dolgok származnak.

(késportál)

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: