Hogyan hárítsunk el dugulást lefolyótisztítóval?

Az évszázados kérdést évről évre feltesszük magunknak, amikor a nyakunkba ömlik a szar. De vajon hogyan lehet tudományosan elhárítani a dugulást?

Sehogy bazdmeg, mégis mit vártál?

A negyedik reménytelen órája próbálom elhárítani a dugulást. A zuhanyzóból egykedvűen bugyog fel a hajjal és szőrrel keveredett fülzsír, minden egyes alkalommal, amikor egy kis forró vizet engedek a lassacskán kiürülő használati melegvíz-tartályból.

A naív ember, amikor először áll neki dugulást elhárítani, valójában szentül hiszi, hogy a csatornarendszer mélyén honoló három és fél köbméteres zsírdugó felett győzelmet arathat egy flakonnyi lúgos szarral. Mármint nem igazi szarral, hanem valami dzsuvával, amiről azt ígérik, hogy mindent felold.

Persze old, a faszt old. Ott bújkál valahol a rendszerben a seggszőrrel összenemezelődött fasznyál, ami valahol, valamikor egy “kiadja az, csak kinyomjuk szilóval” mondattal kelt életre. Ekkor baszott el nem egész negyed millimétert valami szaki, amire aztán Csomolungmaként kövült rá a véres geci, hogy aztán újabb és újabb szarcsimbók-üledék rétegek rakódjanak rá és mindennemű szervesanyag-oldószer csak pirruszi győzelmet jelenthessen addig, amígnem egy újabb esti, meghitt alkalommal bokáig kell gázolnunk a fosban.

A pumpa? Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mit várunk egy réges-rég kirepedezett tömlőtől, amitől azt reméljük,  hogy az a gigantikus szorulás, ami a házunk tekergő beleinek mélyén rejtezik majd megenyhül tőle.

Ki az, aki nem járt még úgy, hogy hátközépig volt beterítve pumpálás közben olyan fekete sárral, amiről egyszerűen már azt is nehéz megállapítani, hogy mekkora a szarkoncentráció benne, de még íz alapján is az.

Igazából erre a pontra már mindegy is, hogy mi fröcskölődik az arcodba, lehetnél egy bukake közepén is, az sem számítana már.

Csak pumpálod azt a szart, fröcsög minden szabad nyílásból, amit nem zártál le a dzsuva és te ennek a gigantikus spriccpartinak az epicentrumában vicsorogva nézed, ahogy az izzadtságcseppjeid tócsákat formáznak a kifröcskölődő fekete gennyel.

Persze semmit nem használ, csak a lúgos szar maradéka mar véres foltokat megfáradt arcodba, amit aztán a délelőtti vizeleted fertőtlenít. Ekkor jön nagyanyáink módszere, a szódabikarbóna. Mit is kell tenni ilyenkor? Beletöltöd a szódabikarbónát a lefolyóba, majd forró ecettel leöblögeted.

Amikor nagyanyáink módszereire gondolunk, akkor főleg szélsőséges beállítottságú sváb felmenőinket kell érteni alatta, mert a fejlődő gáz a kicsempézett szobában leginkább Auschwitzre emlékeztet.

Ha túléltük ezt a faszságot, elbőgtük magunkat vagy a gáz, vagy az elkeseredés hatására, eddigre talán rájöttünk, hogy csak a csőgörény, vagy a magasnyomású mosó nyújthat menedéket. Ami nincs.

Ekkor nyúl az ember az ötödik HB-ért.

%d bloggers like this: