Hogyan mész el gombászni – 1

Úgy kezdődik a dolog, hogy a hegyen nőttél fel, és ott aki nem yeti, nem fatolvaj és nem valami pesti gyüttment, az gombászik. Ez alap, ugyanolyan, mint hogy legyen nálad bicska, persze ha gombászni mész, úgy is lesz. Ehun néhány alapvetés:

VIZSGÁLTASD BE. Mindegy, hogy ismered, egy haverod ismeri, ez fontos, mert egy csomó gomba tökre hasonlít egymásra, és nem szeretném, ha kedvet kapnál elugrani gombászni, aztán meghalnál. Most olvastam, hogy gyilkos galócából elég két grammnyit fogyasztani, és belehalhatsz, nem jó buli. (Mondjuk ne is szedj gyilkos galócát, hülye ötlet. Enyhén kötődik, de a légyölő is hülye ötlet, mert attól ugyan betéphetsz, de valószínűbb, hogy szétfosod-okádod a környéket és nem akarsz többé sámán lenni).

LEGYEN NÁLAD KOSÁR. A nejlonzacskóba belefülled a gomba, a hátizsákban összetörik, szóval egy normális kosár igazából elengedhetetlen a gombászáshoz. Bele lehet dobni még egy műanyag dobozt is, abba lehetne somot meg szedret gyűjteni, ha épp úgy alakul – nyár elején szamócát –, de sosem árt, legfeljebb valami olyat különítesz el benne, amit később azonosíttatsz.

FIGYELD AZ AVART AZ ER(D)ŐBEN. Az egyik legjobb dolog, amire rábukkanhatsz így ősszel, az a rókagomba. Meglepően hasonlít egy lehullott, sárga falevélhez, ha csak úgy átrombolsz az erdőn – ezt eleve nem éri meg csinálni. A kis dudorok az avar alatt szintén árulkodóak lehetnek. A róka és az erdei csiperke is folyásokban nő, vagyis csoportosan, ahol találtál egyet, érdemes átnézni a környéket is.

Hirtelen nem találom az SD-kártyámat, de ennyi a fő irányvonal – egyébként meg csak egy kis kört mentem a hegyen, mielőtt elkapott volna a takonykór, és teljesen biztos voltam benne, hogy ez legalább hat őzlábat fog hozni (mármint ilyen nevű gombát). Egy kurva őzlábat nem találtam, csak némi erdőszéli csiperkét, egy májgombát meg egy-két nyiszlett tinórut, bár miután egy napot átnyögtem halál betegen, még találhattam volna többet is, ha fel tudok még mászni a hegyre. Így csak a kert végében akadt valami kis szargomba (feltehetőleg vöröses kénvirággomba, aminek sokkal szebb a neve, mint amilyen, de egyébként csinos, csak itthonra most épp nem kellett volna).

Ja, és az őzlábbal a legjobb dolog, ami történhet, az az, hogy kirántják. Nem vagyok nagy híve a bő olajban sütésnek, de sajnos más itt nem játszik.