Ismét véget ér a Star Trek

Az Űrszekerek frencsájz sikerei azzal kezdődtek, hogy az érdeklődés és nézettség elmaradására való tekintettel levették a műsorról egyszer és mindenkorra. Ez a rajongókban egy olyan lázat indított be, ami életre hívta a mozifilmeket, az újabb és újabb sorozatokat, már-már elapadhatatlan pénzgyárrá alakítva merchandise csatornákat ruhák, műanyag fegyverek és kommunikátorok újra és újra kiadásával.

Az utolsó színes-szélesvásznú iteráció három epizódot ért meg, a 2009-ben újrabootolt széria J.J.Abrams rendezővel sokat ígért és keveset adott, a Spock előtörténet valami hihetetlenül vontatott és unalmas lett, erre még kétszer lapot húztak, a Star Trek Into Darkness és Star Trek Beyond folytatásokkal és természetesen a NetFlix sem maradhatott ki a jóból, a nézőket akarva akaratlanul utolérte a klingonok törzsi háborújára épített unalomgyűjtemény, a korszellemnek megfelelően női és színes bőrű főszereplőkkel.

A Star Trek 4 mozifilm körüli habverés hírbe hozódott Quentin Tarantino esetleges belépésével, aminek akár örülhettünk is volna, ha a Once Upon A Time ne lett volna szintén végeláthatatlanul unalmas és dagályos autofellatio.

A negyedik rész végül Noah Hawley keze alá került, aki a Paramount stúdióval és Emma Watts vezérigazgatóval folytatott eszmecserék eredményét lakonikusan csak így összegezte a Deadline-nak adott interjúban:

I think when [Paramount Pictures President Emma Watts] came in, she took a look at the franchise and wanted to go in a different direction with it

A hölgy érkezésével tehát teljesen más irányt akartak szabni a pénzcsapnak és a korábbi nagyszabású tervek elfüstölődtek a hajtóművek utánégetőiben.

De mi lehetett a gond? – Teheti fel bárki az álnaív kérdést.

A gond természetesen a számokkal volt, az összesen 525 millió dollárból készült három rész nem hozott vissza eleget a mozipénztáraknál. Azért ezt illik helyiértékén kezelni, mert az 1,2 milliárd dolláros bevétel az kibaszott sok, bármilyen mércével mérve, sokak kedvenc mutatójára lefordítva egy századnyi teljes magyar 2020-as GDP.

De ez, azaz a ráfordítások kétszeresét visszahozó termék ma már nem elég ahhoz, hogy elérje a topmanagerek ingerküszöbét, ugyanis a megváltozott médiafogyasztási szokások a pénznek új utakat keresnek és ahogy a filmszínházak sorsa egyre keservesebbre fordul, sorra úgy hátrálnak ki a nagy produkciók a megszokott értékesítési modellekből, hogy aztán ezzel egy-egy újabb szög kerüljön a képzeletbeli koporsókba. Legyen szó akár a multiplexekről, akár a blockbusterekről.

Amikor híre ment, hogy az Apple TV+ sztríming szolgáltatása megszerezhette a James Bond legújabb részét és nem kevesebb, mint 400 millió dollárt kínálhatott érte azonnal kápéban, onnantól tudni lehetett, hogy számos vagy még inkább számtalan más produkció is az otthoni képernyők Video-On-Demand előfizetései útján találja majd meg a célközönségét és ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a mörcsi ne maradna hatalmas biznisz, hiszen soha nem látott érdeklődés mutatkozika Disney+ Baby Yoda figurákra, LEGO-ra, jelmezekre, gyakorlatilag mindenre, amiből csilliárdos bevétele lett az eredeti Star Wars szériának.

A Star Trek ebből tehát egyelőre kimarad, az egész estés mozifilmtől, mint formátumtól pedig úgy néz ki, hogy az űrszekerek rajongótábora végleg elbúcsúzhat, be kell érni a 85″-os kvantum LED tévék 8K 100 bites giga-HDR képi világával, Dolby 20.3 csatornán hallgatva a Klingon tanács artikulálatlan krákogását otthon a négy fal között cosplay cuccba merevedve ott, ahol senki se lát.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!