Jeanneau Sun Odyssey 44
De ja vau. Valami olyasmit írtam, hogy egyszer ha igazán gazdag ember leszek, akkor szeretnék a befutott holdkomp mellett ennek a hajónak a dekkszalonos változatával csapatni a világegyetem ismert végéig és vissza. Mondjuk a Nyugalom tengerén. Persze ez az idő még messze van, addig is írok nektek a “sima” 44-esről.
Nos a sima 44-es közel sem olyan classy, mint a deck saloon változat. Nincs például szép panoráma a szalonból, cserébe méter kilencvenes belső magasságával még az átlagosnál magasabb tengerészeket is befogadja. A charter változat hangyányit szegényesebben berendezett: az achter (első) kabinok spártaibbak, de kabinon belül rengeteg szekrénnyel és pakolóhellyel rendelkeznek. Nagy családoknak kiváló. A tulajdonosi változatban az orrkabin alapból egybenyitott, a charter változatban ezt pár panel reteszelésével és kiemelésével lehet megoldani. A cockpit alatti, azaz a hátsó kabinok alapból tágasak négy személy befogadására, tulajdonosi változatban a két fürdőszobából ugyan csak egy lesz, de cserébe hatalmas raktárszobát kapunk helyette.
A hajó a maga 44 lábával a Jeanneau sportosabb hajói közé tartozik. A régi Bavariák dióhéjszerű lötyögéségből semmi nincs benne: tizenkét-tizenöt csomós szélben (kb. 20-30km/h) a sebessége könnyedén felszalad 8 csomó fölé, ami tisztességes teljesítmény egy úszó lakókocsitól. A tipikus charter felszereltségben árbocba tekerhető nagyvitorla és rollos génua is található, ugyan jellemzően nem takkváltós orrvitorlával, ami megint csak rossz hír az alkalmi balfaszoknak. Eggyel durvább változatban lazy jackkel is elérhető, akinek erre van gusztusa.
Szériatartozék azonban a motoros csörlő, ami az izzasztó tekergetés helyett a rettentően csajozós “egy gombbal betekerem a vitorlát és bedöntöm a hajót” típusú jaszkarizásra hibátlanul alkalmas. Mondjuk a lányok kilencvenöt százaléka azt se tudja, hogy ez mi a fasz, szóval azért ez főként baromság, plusz lezabálja a picsába az akksikat. Arra viszont hibátlan, hogy amíg valaki húzza a fővitorlát, addig a kormányos tud állítani az orrvitorlán.
Igazából a rakodótere talán a kicsit kevésbé teknő jellegű kialakítása miatt meglehetősen szűkös. A konyhapult feletti kis fiókok csak az eszcájg befogadására alkalmas, lényegében minden étkezéshez köthető dolgot és az ivóvizet is a szalonban található ülésekbe és a földön lévő taposódobozokba kell beleszuszakolni, ami nem épp classy. Ez igaz a tulajdonosi és a charter változatokra is, ami azért na. Kenyeret elővenni az ülőgarnitúrából azért elég lakossági. Nem egy DS.
Ugyanakkor természetesen ugyanolyan szépen kidolgozott, mint a DS, még ha a felszereltsége kicsit spártaibb is: a cockpitet kis párnákkal és párnalefogatókkal lehet rendelni, ami nagyon hasznos: általában a szalon párnáit szokta mindenki erre kannibalizálni, amiből nagyon gyorsan kurvanagy ganédomb kerekedik az egész hajón. Fürdés után a cockpitban rendre kacsaúsztató alakul ki, amit viszont csak a teakfa bír ki: ilyenkor ezeket le lehet szedni. A kabinok kényelmesek és tágasak egészen nagy emberek számára is és az apróságok, mint a kabinablakokon napellenzők és szúnyoghálók is olyan részletességgel vannak kidolgozva, hogy egy német csak pislog.
Amin viszont a német röhög, hogy már viszonylag fiatal korában is megkezdi a lassú széthullását: helyenként a burkolatot tartó műanyagbolhák már elhagyják magukat, illetve szépen bepókhálósodik rajta minden plexi. Cserébe a franciák olyan dolgokra is figyelnek, hogy kényelmesen essen a fekvés az asztal körül, hogy egyszerűek és szépen kivilágítottak legyenek a műszerek, hogy megfelelő méretű és megfelelően stabil legyen a kültéri asztal, illetve hogy alul három, felül négy pohártartó legyen, amibe szigorúan borospoharak és borosüvegek férnek bele, a sörösdobozok vagy nem férnek be, vagy lötyögnek. Nesze nektek németek.
Lehet vicces gravírozott táblákat is kérni a kabinokra, az én kabinom neve például ez volt:
14 comments