Kakakutatási forradalom tanúi vagyunk!
Az történt, hogy őskakákat raktak egy ciklotronba. Lengyel tudósok.
Sokáig gondolkoztam azon, megosszam-e veletek a paleobiológiai kakakutatás legújabb részleteit (nem annyira új, pár hónapos), de annyira tudományos, hogy nem merem magamban tartani.
A hagyományos 3D szeletelős képalkotási eljárások nem voltak képesek feltérképezni az őskakák belső felépítését, sem az orvosi MRI, sem a CTI nem volt alkalmas az ősi excrementumok mélyebb megismerésre.
Holott ki ne szeretne megkövült őskulák belső szerkezetével, úgy mint magvak és apróbb, akár pollen méretű dolgok nanométeres felismerésével foglalkozni?
Amikor ültünk – épp csak járóképes apróságként – a kék bilin és anyu meg apu elvette a gyurmázott kakit, mindenkit megérintett a testvesztéses szomorúság. Áttereltek később a fehér porcelán kakifaló szörnyre és soha többé nem találkozhattunk természetes származékunkkal.
Ezért kell tudósnak menni. Álmodban nem gondolnád, hogy egy őskakát többezer szeletre szeletelhetsz? Hát nem. Nincs is olyan olyan bicskád.
Amúgy sem lenne elegáns egy muzeális értékű ősszart mondjuk 3000 szeletre feltrancsírozni, aztán visszadni Duct-tape bevonattal. Ezt inkább engedjük is el.
De ha van egy ciklotronod? Ilyet találsz a kakiban.
A részecskegyorsító és az őskakák összepárosítása annyira menő, hogy otthonra is kéne.
Van valakinek őskakarészecskegyorsítója?
A vikingszar sehol nincs.
Részletek itt, nagyon tudományos, mélyvíz:
