Karabiner – figyelj oda!

Minden olyan sportban ahol fontos, hogy ne zuhanjon az ember a halálba sziklafalról/levegőből/stb létkérdés, hogy a rögzítési pont az ember és az őt megtartó dolog között atombiztos legyen. Jellemzően karabinerekről beszélünk, amik különböző terhelésre és felhasználásra vannak kitalálva, egy sziklamászó más karabinert fog használni mint mondjuk egy siklóernyős. A működési elv nagyjából ugyanaz: legyen elég erős a célra, és ne tudjon magától kinyílni. Ezt legtöbbször csavaros megoldással, vagy rugós-kilencven fokban elfordítós módszerekkel szokták megoldani a gyártók.

Elsőre az ember azt gondolná, hogy a gyűrűs-csavaros megoldás a biztosabb, de ez csak akkor igaz, hogy ha tényleg jól a helyére van tekerve minden. Ha azonban a rögzítés nem megfelelő, akkor egy kellően könnyű és rugalmas cucc egész egyszerűen szétnyílhat, lásd a lenti képen. A pilóta a bal oldali rögzítést nem csavarta rendesen a helyére felszállás előtt. Azon az oldalon csak a lélek tartja a hevedert a szétnyílt maillon végén, a jobb oldalon látszik, hogy hogyan kellene kinéznie eredetileg… A pilóta nem vette amúgy észre repülés közben, csak furcsa volt neki leszálláskor, hogy amint belazult picit a heveder, már le is esett a földre. Repülés közben elég sok izgalmat tudott volna okozni ha elmegy az ernyő komplett bal oldala, pláne kis magasságon, ahol már nincs hely/idő mentőernyőt dobni.

Szerencsére nem történt semmi egy kis utólagos ijedtségen kívül, de sok mindent elmond a szituációról a pilóta kommentárja:

Boldogok a lelki szegények…

Marad akkor a rugós megoldás, nem? Az magától nem nyílik szét, hiszen 90 fokkal el kell fordítani oldás előtt, a rugó meg automatikusan a helyére csattintja a zárat. Ügy megoldva, mehetünk inni. Kivéve akkor, ha a pilóta szokás szerint figyelmetlen, kapkod, esetleg szarik az egészre mert ő már profi, és nem tolja be rendesen a hevedereket a karabiner belső részébe. Ebben az esetben valami ilyesmit fogunk látni repülés közben:

Szintén  nem egy megnyugtató látvány, na. A fentiekből tökéletesen látszik, hogy nincs atombiztos eszköz, ha a működése a felhasználó odafigyelésétől nagyban függ. Az ember gyarló, hibázik előbb vagy utóbb. Mit lehet ez ellen tenni? Alapos oktatással bele kell verni a fejekbe, hogy ellenőrizni kell a felszerelést, majd ha minden rendben találtatott, akkor ÚJRA kell csekkolni a teljes rendszert. Látni rutinos pilótákat akik rendkívül alaposan végignézik a cuccot felszállás előtt, és látni olyanokat is akik pár pillantással elintézik ezt. Embere válogatja, hogy mennyire van komolyan véve ez a kérdés.

Tehát ha alaposan átnéztünk mindent, akkor már nem lehet gond, ugye? A szomorú valóság az az, hogy de, előfordulhat még anyaghiba is. Minden karabinernek megvan az élettartama, amit a gyártó határoz meg, jellemzően években van megadva az adat. Ha elértük ezt az időt, akkor bizony cserélni kell a cuccot, ha esetleg komolyabb terhelésnek/külső behatásnak volt kitéve a karabiner akkor meg rögtön azután. Például ha oda lett csapva a cájg mondjuk egy sziklához úgy, hogy zengett a fém csattanásától a környék, akkor nyugodtan feltételezhetjük, hogy sérült a fém struktúrája még akkor is, ha külső repedéseket nem látni rajta. NEM szabad többé megbízni az eszközben, mert szar ügy, ha eltörik.

Tehát ha minden klappol, akkor van egy rögzítési pontunk ami magától nem enged el, és mi sem tudjuk véletlenszerűen kinyitni. Na de mi van akkor, hogy ha gyorsan kell megszabadulni mondjuk a megvadult ernyőtől? Ha arccal pörgünk az ernyő körül a föld felé egy 6-7 méteres erőkaron, torzuló fejjel beszorulva a beülőbe, akkor igen komoly feladat akár csak a karunkat is megemelni. Nemhogy még lenyúlni a mentőernyőért, és még helyesen el is dobni azt. Erre talált megoldást a Charly nevű gyártó, és megalkották a Quick-Out nevű gyorskioldót. Ez a karabinert váltja ki, a piros pöcköket felhúzva hozzáférhetővé válik a két biztosító pöcök, amiket ha összenyomunk, akkor már le is van oldva a heveder, viszlát ernyő.

Nagyon sokan örültek ennek a megoldásnak, napjainkban körülbelül 16 ezer darab van használatban. Tandem pilóták is előszeretettel alkalmazzák, mert erős szélben földet érés után csak leoldják az ernyőt, és így az nem tudja hanyatt rántani a pilótát és az utast. Az elmúlt időszakban azonban történt két komoly incidens is amire mindenki felkapta a fejét.

Idén július elején Spanyolországban leszálláshoz készülődött egy tandem, a pilóta rendkívül rutinos volt, az időjárás pedig nyugodt. Már alacsonyan voltak amikor az egyik kioldó elengedett, és nem volt idő mentőernyőt dobni. Sajnos mind az utas, mind a pilóta meghalt. A vizsgálatok még nem zárultak le, de aki látta az esetet az állítja, hogy a gyorskioldó szétjött, vagy anyaghiba, vagy helytelen összeszerelés okozta a tragédiát. Erről majd később.

Pár napja megjelent egy videó amin szintén egy tandem felszállás látszik. A start után pár másodperccel a pilóta ráfog a hevederekre kb pont ott ahol a kioldónak lennie kellett, és kitámaszt rajta amíg igazgatja a beülőt maga alatt. Ebben a pillanatban az ernyő jobb oldala kioldódik, és balra lepörögnek a hegyoldalba. Az utas azóta is kómában van, a pilótát gerincsérüléssel, nyílt töréssel, bordatörésekkel vitték kórházba. A vizsgálatok még ebben az esetben is folynak, de sajnos elképzelhető, hogy a kioldó nem lett ellenőrizve felszállás előtt, ki volt biztosítva, és amikor véletlenül sikerült ráfogni, akkor rögtön oldott.

Tavaly egyébként a gyártó kiadott egy közleményt, amiben nyomatékosan felhívják a figyelmet arra, hogy a megfelelő összeszerelése a kioldónak létkérdés. Ugyanis a biztosító pöcköket fel lehet cserélni, és abban az esetben nem fognak rendesen rögzíteni. Kivágtam a kiadott képeket az anyagból, íme.

Tök jól látható a különbség, ugye? Lófaszt. Itt a teljes kép egyébként, ezen már jól látszik, hogy mire kell figyelni. Csak egy apróság, de a bemarás nagyon nem mindegy, hogy hol helyezkedik el a pöckökön.

Mi a tanulság? Semmi. Törekedhetünk a biztonságra úgy, hogy minél egyszerűbb eszközöket használunk, próbálkozhatunk bonyolultabb szerkezetekkel okoskodni, de tökéletes megoldás sosem lesz. Amivel drasztikusan lehet csökkenteni a veszélyeket az a rendszeres ellenőrzés amit ha rutinná fejlesztünk akkor már fel sem fog tűnni. A fentiek nyilván siklóernyős példák, egyszerűen azért mert ezt a területet ismerem jobban. Viszont bárki aki olyan sportot űz, ahol szükség van csatokra/karabinerekre annak érdemes elgondolkodnia egy pillanatra, hogy ugyan hány éves az eszköz amit használ, hogyan szokta ellenőrizni azt, hogyan szokta használni, stb.

Tessék alaposan odafigyelni, ez nem játék!