A Brikka

Attól még messze vagyok, hogy egyenesen egy cibetmacska ánuszából szürcsöljem a bio kopi luwakot, de a szar kávé kiborít (attól még megiszom, persze, de sopánkodom közben). A klasszikus betonkotyogóson szocializálódtam, sőt, itthon is üvegpohárba töltöm a kávét, közben azt képzelem, hogy

1, melós vagyok egy kocsmában

2, egy tanáriban vagyok.

Ha kávé, akkor szigorúan a fekete, amit már egyre kevesebb helyen értenek – pedig nem bonyolult. Jó választás lehet egy kapszulás főző, bár a baristák most biztos felszisszennek – én szerettem, de drága is a kapszula, macerás is beszerezni, meg hát ha kávét főzöl, akkor mégis örülsz neki, ha valami közöd van az eredményhez. Az optimális megoldás a kotyogós, abból is a Bialetti, ami – csak hogy Blue is örüljön – nem olcsó, viszont csinos kis masina, és jó eséllyel tönkre se tudod tenni, hacsak nem veszted el valamelyik alkatrészét (nincs neki sok).

A Bialetti Brikka pedig egy kamu sznoboknak, de imádom. Annyiban különbözik egy sima kotyogóstól (a dizájnját, az elképesztően nehezen pucolható szögletes alakot egyébként a Bialettinek köszönhetjük), hogy ez még nehezebben pucolható, mert van a kifolyásánál egy úgynevezett nyomásfokozó szelep, ami egész egyszerűen egy súly, ami meggátolja a kávé kitörését, míg addig nem fokozódik a nyomás, hogy meg tudja emelni ezt a kis fém biszbaszt. Ha mindent jól csinálunk, elég körülbelül fél kiló kávét elfőzni elsőre ihatatlan eredménnyel, aztán ráérzünk, mit akar a masina – ekkor egy kamu presszóhoz jutunk, mert akkora nyomás még sincsen a cuccban, mint a milliós presszógépekben, de ott van valami, ami a cremára hasonlít, és egyébként finom lesz a kávé.

Túltömni tilos. Túltölteni is. Dupla annyi kávét és feleannyi vizet igényel, mint egy megszokott kotyogós, de meghálálja a törődést, az eredményt talán még egy olasz sem köpné ki. A nyomásfokozó szelepnek köszönhetően a kotyogós igen jól hallhatóan tudatja, hogy lefőtt a kávé, körülbelül olyan hangja van, mint amikor két pokolbéli macska versenyt fosik egymással.

A következő szint az lesz, ha már én is darálom a kávét – erősen kísért a gondolat.

Használjatok kotyogóst, mert az jó.

50 thoughts on “A Brikka

  • September 28, 2017 at 16:33
    Permalink

    Egy cimborám aki nem kávézik mindig fosott a kotyogóstól amikor főztem vele. Mondtam neki, hogy ne féljen már, még sosem volt gondom egy ilyen cuccal sem. Aztán egyszer tényleg felrobbant. Úgy, hogy CSAK a srác volt a közelében. 😀 Szerencsére nem lett baja, de nem sikerült meggyőznöm a kotyogós jóságról. 🙂

    • September 28, 2017 at 17:06
      Permalink

      A kétszemélyes kis Szarvasi modell kb. kétévente újrafestette a konyhát a szüleimnél. Amennyit elbaszkódtak a pucolásával, újrafestéssel, minden tömítés rendszeres cseréjével, az az idő egy életre vetítve kiadna egy karos presszógépet.

    • September 28, 2017 at 18:04
      Permalink

      nekem kotyogós van, otthon is mindig az volt, szóval én rutinosan mindig kimegyek a konyhából, miután feltettem 🙂

      • September 28, 2017 at 18:56
        Permalink

        Fut a gyáva!

      • September 28, 2017 at 18:57
        Permalink

        Dupla

  • September 28, 2017 at 16:35
    Permalink

    Posztolhatnál egy képet a kész kávéról. Igazán kíváncsivá tettél.

    • September 28, 2017 at 21:41
      Permalink

      valamelyik reggel ez lesz

  • September 28, 2017 at 16:47
    Permalink

    Magam is nagy ínyenc vagyok kávé szempontjából. Megvannak a kis helyeim ahova szívesen megyek kávézni, mert a már jól megszokott íz vár, pultostól függetlenül. Itthon kotyogósból (megvan vagy húszéves) tolom, szigorúan két cukor, tejszín kombó.

  • September 28, 2017 at 16:50
    Permalink

    Ezt ismerem, ez a H-20-as modell. Olyan mint a 710-es alkatrész az autó motorterében.

    • September 28, 2017 at 16:52
      Permalink

      Baszd meg, 20 másodpercig ültem, hogy mi van? Mennem kéne hazafelé szép lassan…

  • September 28, 2017 at 17:01
    Permalink

    Két jótanácsom volna minden kávékedvelőnek: az egyik a 100e körül induló kategória félautomata Saeco, tejforraló-habosítóval. Azokat használtban is meg lehet csípni 20e körül. Szemes kávét kell belerakni, Arabica (de akár teszőleges pörkölésű és arányú Arabica-Robusta keveréket) ízlés szerinti pörkölésben és jön le a forralva enyhén karamellizált tejcukros habosított tejbe a lé vagy csak egy egyszerű espresso aki azt szereti. Daraméret, vízmennyiség, minden állítható, ki hogyan szereti.
    A másik egyértelműen a kapszulás. A kisebbik is teljesen vállalható. Az Asia Centerben 1200-1250 Ft 16 db kapszula a kínaiaknál. Közértben 1600, ott ne vegyetek.
    A két drágábbik, a Lavazza és a George Cloney kapszulaára magasabb, azt kóstoltatják mindenhol. Akinek az tetszik, az is megéri.
    A kávé frissen jó. Egy négyszemélyes Lavazza csak az újramelegített kávé pohos, fémes ízét adja, oda az összes illat és aroma.
    Ja, amúgy egyáltalán nem kávézok és ez lehetett volna akár egy remek ellenposzt is.
    Most már mindegy.

    • September 28, 2017 at 17:23
      Permalink

      Én inkább azt tanácsolnám a Saecoval kapcsolatban, hogy aki tényleg kávéfanatikus az nagy ívbem kerülje el. A tasakos 3 az egyben kicsit közelebb van a kávéhoz mint az a barnás lötty ami ezekből folyik 😐

      • September 28, 2017 at 17:30
        Permalink

        A Saeco nem a fanatikusoknak készíti a belépő szintű gépeit, ezt te is tudod.
        Baromira kényelmes, megvan a kézműves munka élménye és le lehet vele nyűgözni akár 4 lányt is a legénylakásban, amikor mindenki személyre szóló kávét kap.
        Nem én próbáltam, egy barátom mesélte.

        • September 28, 2017 at 17:36
          Permalink

          Ööööö, visszaolvastam, szóóval nemúúúúgy!
          Tehát a kézműves munka élményének nincs köze a 4 lányhoz. Kávé, mondom kávé!
          Ha az egyik fahéjas kapuccsínót kér, a másik kandiscukrosat, a harmadik fekete, szóval na.

          • September 28, 2017 at 17:53
            Permalink

            most má’ mindegy!

          • September 28, 2017 at 17:56
            Permalink

            Nagyon izgalmas mondat volt pedig.

          • September 28, 2017 at 18:57
            Permalink

            Höhöhö

        • September 28, 2017 at 18:50
          Permalink

          Tehát akkor amig egy gombnyomásra elkészül a kávé, addig horgolsz egy csipketerítőt amivel lenyűgözöd őket. Semmi baj, érthető volt 😊

          • September 28, 2017 at 18:51
            Permalink

            Meglepő és talán mulatságos, de technika órán nem csak varrni, hanem kötni is és horgolni is meg kellett tanulnunk.

          • September 28, 2017 at 18:55
            Permalink

            Hoppá 😯

  • September 28, 2017 at 17:21
    Permalink

    kv

  • September 28, 2017 at 17:22
    Permalink

    férfiak meg az ő kütyüjeik ☺

    • September 28, 2017 at 19:40
      Permalink

      No de kérem!

      • September 28, 2017 at 19:52
        Permalink

        az igazság fáj.

        • September 28, 2017 at 19:58
          Permalink

          Az addikció nem válogat a nemek közt!

          • September 28, 2017 at 20:01
            Permalink

            ez tény és való

  • September 28, 2017 at 17:28
    Permalink

    a darálással az a szar, hogy reggel kinek van hozzá kedve? ha meg ledarálom előre, akkor tökmindegy.

    • September 28, 2017 at 18:00
      Permalink

      ezért kell darálós kávéfőző ☺

    • September 28, 2017 at 19:07
      Permalink

      nekem. én darálom minden reggel meg délben. éspedig kézi darálóval nem szar géppel. asszony falra mászik tőlem olyankor.

    • September 28, 2017 at 19:40
      Permalink

      A darálással az a szar, hogy a kávét őrölni kell.

      • September 28, 2017 at 20:02
        Permalink

        ja. tulajdonképpen így is lehet mondani 🙂

  • September 28, 2017 at 17:51
    Permalink

    Én olyan kávét iszom, ami keserű, mint az élet. Kizárólag feketén, minden nélkül és kicsit bő lére eresztve, mert úgy tovább tart. Valószínűleg attól ébredek fel, ahogy beleborzongok, hogy úristen, ez deszar.
    Nem emlékszem, hogy ittam valaha jó kávét. 🙁

    • September 28, 2017 at 17:55
      Permalink

      Én is feketén iszom. De vannak nagyon príma kávék, meg kurvára fosok is. A különbséget szerintem éreznéd.

      • September 28, 2017 at 18:19
        Permalink

        a legfosabbat Prágában ittam hajnalban a pályaudvaron: csak a török kávés volt nyitva, aztán köpködtem a zaccot.

        • September 28, 2017 at 21:39
          Permalink

          én még azt is bírom. kávéíze van

      • September 29, 2017 at 21:26
        Permalink

        Nem értettem az összefüggést, hogy ha vannak príma kávék, akkor miért fosol te kurvára…

    • September 28, 2017 at 17:58
      Permalink

      ez a mazochizmus egy különösen perverz, igen súlyos formájának tűnik.

      • September 28, 2017 at 18:14
        Permalink

        🙂 na ja. Nálunk minden kolléga minimum tejjel issza, aztán ha az övék elfogy, de kéne még egy korty a cigihez, akkor persze beleisznak az enyémbe, aztán panaszkodnak, meg pofákat vágnak. De érdekes, hogy ezt képesek minden alkalommal eljátszani.

    • September 28, 2017 at 18:02
      Permalink

      azt hiszem, hogy talleyrand mondta azt, hogy a kávé legyen forró, mint a pokol, fekete, mint az ördög és édes, mint a csók…

      • September 28, 2017 at 18:10
        Permalink

        édes?? hát én régebben tejjel, cukorral ittam, aztán már csak tejjel, most meg már azt is túl édesnek érzem… szóval legyen csak keserű.

    • September 28, 2017 at 19:31
      Permalink

      de milyen kávéból? az arabica finom. én is minden nélkül iszom. vagy sok tejjel, de mostanában egyre kevesebbszer

  • September 28, 2017 at 19:38
    Permalink

    Próbált már valamékőtök cold brew-t “főzni”? French press-ben, durvára darálva, etc. Nagyon szemezek vele, mert baromi egyszerűnek tűnik és semmi nem kell hozzá, még hő sem.

  • September 29, 2017 at 21:26
    Permalink

    A kotyogós a legjobb, a kapszulás meg szar, de legalább környezetszennyező. Van valami abban, amikor reggel rémálmoktól dagadt szemekkel, büdös szájjal, zsíros képpel, szénaboglya hajjal, a mosásra érett pongyoládban támolyogva vizet töltesz az alsó részbe (ez nekem néha kimarad, aztán ott vagyok egy kurva forró, sipító, és értetlen kotyogóssal, meg kétszer pörkölt őrölt kávéval), aztán finoman kávét nyomkodsz a középső részbe, végül rácsavarod a tetejét, és a gázra (rezsó, főzőlap, sparhelt, radiátor, boszorkányégető máglya) teszed.

    Elmész zuhanyozni/mosakodni, lemosod a pofádról a zsírt (nemkéne, mondja a kozmetikus), kiöblíted a szemedből a csipát és az álmot, beleakasztod a hajkefét a boglyádba, és mire visszamész, kotyog a drága, pöfékel a kávé, ébredés illata terjeng. Már csak egy tiszta csésze kell, és lerogyhatsz a 444 vagy a hódkomp elé, hogy végre teljesen felébredj….

Comments are closed.

%d bloggers like this: