Kedvenc fűszereseink #1: a kelet csodái

Nem a legkedvencebb kedvenc fűszeresemmel kezdem a sorozatot, de annyi mindenféle izét szoktam összevásárolni, hogy talán ideje megosztani, hogy hol is teszem mindezt. Budapestiek előnyben, vidéken még nem vettem keleti fűszereket.

Régebben nem nagyon lehetett mindenféle indiai, török meg arab fűszereket kapni, vagy legalábbis bonyolultabb volt – miután megismertük az acsárt, amiről már írtam, és egy finom indiai savanyúságféle, volt, hogy Angliából küldték nekünk ládában, mert itthon nem volt. Ugyan van rokon, ahol megkóstolhattunk mindenfélét, de simán az utcáról beesve nagyjából sehol nem lehetett semmi alapfűszert kapni, de hát azokról az időkről beszélünk, amikor a Varázsfazék társasjátékban található indiai csirke receptje mákot és tejfölt tartalmazott, igaz, volt benne curry is, bár az a curry, ami csak úgy natúr curry, nem feltétlenül alkalmas egy rendes étel létrehozására. Konzerv zöldbabbal működik, ha már legénykonyha, de ha valaki kicsit jobban szeretne fűszerezni, nem árt, ha egy kicsit jobban felkészül – és ez most már nem is egy ökör ára, csak tudni kell, hol kell keresni az alapanyagokat. Összevetésképpen: az őrölt római kömény, ami minden keleti fogáshoz kötelező, de még a nagyon nem keleti mexikóihoz is bőven adagolják, kis tasakban aranyárban van, az indiai importőrnél meg gombokért vágnak hozzá az emberhez egy húszdekás csomagot.

Van minden

De most hagyjuk a curryt, maradjunk egy kicsit közelebb, a török-arab-egyiptomi-marokkói vonalon, ugyanis ilyen is van már. Indiait egy kicsit korábban lehetett kapni Budapesten, sőt, a Tesco is behozott egy-két alapfűszert meg acsárt, de mondjuk a szumákról azt sem tudtam, hogy vajon harap-e, mielőtt utána nem olvastam. Annak, akinek ez esetleg kimaradt: ezt a piros bogyót már a rómaiak is használták, a neve arámi eredetű, és savanykás, fűszeres íze van, sóval elkeverve lehet kapni, és a törökök, görögök és libanoniak szeretik használni, de hallottam olyat is, hogy onnan lehet felismerni a szír kebabost, hogy a hús meg a zöldségek mellé szumákkal bőven megszórt vöröshagymát adnak. Ez utóbbi nem is rossz ötlet, egy kis olivaolajjal még egész érdemes kis köret lehet belőle.

De persze van minden más is a római köményen és a szumákon túl: a legtöbb ilyen helyen mindenfélét árulnak, ugyanez a cég a mexikóitól a francián át az indiaiig mindent forgalmaz itthon, de ha török-egyiptomi-libanoni-satöbbi fűszer kell, nyilván ide érdemes menni, nem feltétlenül az indiaihoz (ebből is több van a városban, és ők is árulnak mindenfélét). Ennek a kisebb üzletnek az a bája, hogy egyrészt van itt minden szar, másrészt van két-három olyan cucc is, ami miatt direkt érdemes ide betérni (lehet, hogy a többiben is van, de most ez került sorra). A bolt a Wesselényi közelében van, a körúton (Erzsébet körút 32, egész pontosan), ami azért vicces, mert a közvetlen környéken még legalább két-három olyan fűszerest tudok, amit érdemes megkeresni, mindet külön-külön oknál fogva. No de maradjunk a Dubai supermarketnél (van egy az Urániával szemben is, az nagyobb, és arról majd külön írok): itt minden is van a szappantól a sós citromig. A teljesség igénye nélkül itt van öt holmi, amit itt kapni, és ezért is megéri betérni.

A szappantól a szumákig

– Sós citrom. Bevallom, ezt a vízfejű túlmozgásos ál-cockney Jamie Oliver műsoraiból ismertem meg, ő valami marokkói recepthez használt belőle, és tényleg jó cucc. Egy csemegeuborkás befőttesüvegnyi olyan 1200 forint körül van belőle, de a savanyúságnak elrakott citrom elég tömény cucc, még töményebb, mint a lime-os acsár: tömören fogyasztva enyhén mosószeríze van, de fűszernek kiváló. Szintén külön posztot ér majd az ezzel készülő marokkói leveles spenót, mihelyst sikerül meginterjúvolnom, hogy hogy csinálja: a citrom mellett épp római kömény kell hozzá, meg olajbogyó.

– Szappan pszichopatáknak. Oké, ez nem fűszer, de először és utoljára itt láttam Szíriában, olivaolajból készülő szappant, az egyik még szép kis kartondobozban is van, állítólag Aleppóban gyártották. Tekintve, hogy Szíria az elmúlt években épp csak egy kicsit tűnt rosszabb helynek, mint a sátán seggluka augusztusban. A hologramos matricával ellátott kakaszerű tömb valami 650 forint, a csomagolás nélküli 550 forint, de megvan benne az az öröm, hogy ha tényleg aleppói, akkor limitált széria, mert miután a szart is kibombázták a városból, nem hiszem, hogy pont a szappanmanufaktúra megúszta volna a kalandot.

– Szumák. Erről már írtam, csak azt nem, hogy a gyros fűszerezéséhez is ezt használják, úgyhogy valószínűleg mindenki evett már ilyet, csak nem tudta, hogy micsoda, meg hogy az van benne. Lapozzunk: vegyetek szumákot, egy dobozzal pár százas, és azért nem fogy el két perc alatt, hacsak nem vagy akkora hagymarajongó, amekkorát el se tudok képzelni.

– Instant leves. Most hülyének fogtok nézni, de nem árt, ha van otthon némi porleves, hátha az emberre rátör a nosztalgia a fogai alatt száraz, vegetaízű porrá robbanó májgombócok iránt, amelyek langyos mosogatólében úsznak. A rossz hír az, hogy nemcsak a borzasztó különleges vagdalt ára ment fel elképesztően, hanem ezeké a szaroké is, és tényleg: az utolsó főznivaló zacskós leves, amit kóstoltam, az a lencse volt, de az meg nyom nélkül eltűnt. Na, ezt a piaci rést tölti be a török zacskós leves, ráadásul egy csomag mindössze 150 forintba kerül. A joghurtosat még nem kóstoltam, de az Ezogelin Corbasi (furfangos török karaktereket nem keresek) és a Tarhana suppe elég jók, az egyik állítólag valami lakodalmas ételt próbál modellálni (a kebab is az volt eredetileg, mielőtt a török vendégmunkások meghonosították Európában street foodként). A hülyének is megéri, és van bennük egy csomó izgalmas dolog, az ízfokozókon kívül például menta meg ilyesmik is. Ha másra nem jók, hát legalább vegetaízük nincs, már az is valami.

– Aszalt dolgok. Az aszalt dolgok jók, és itt egészen széles körben értelmezem ezt: a török aszalt fekete olajbogyó finom, de általában elég sós és viszonylag drága, de pont emiatt nem is fogy olyan iramban, mint a többi. Jó még persze a kimérve kapható mandulás-fűszeres is, már ahol van, az itteni boltban kis csomagot nem találtam, csak másfél kilósat négyezer forint környékén, amivel nem az a baj, hogy sokba kerül, mert a mennyiséget tekintve annyira nem is, hanem az, hogy másfél kiló, mert ennyit még én sem tudnék megenni belátható időn belül. Megér egy próbát a datolya is: sokfélét kóstoltam már, pedig nem is igazán szeretem, de van közöttük különbség, az eddigiek alapján az iráni biodatolya nyert, bár olyan édes, hogy a segglukad is összeragad tőle. A kimérve kapható se rossz, abból legalább lehet csak néhány szemet vásárolni, ugyanitt mindenféle izét is lehet kanalazni zacskókba, így kuszkuszt és efféléket is, szóval ebből is be lehet vásárolni (lazán kapcsolódik, de jó kuszkuszt egyszer sikerült készítenem, amúgy tök ízetlen).