Kedves Tél!
Tudjuk, hogy a furcsa időjárás mindenkit megviccel, így gondolom téged is. Olyan, mintha az évszakok eltolódtak volna. És megértem, hogy nagy a rivalizálás közted és Tavasz között. Biztosan szar érzés lehet, hogy mindenki felsóhajt, amikor az a szeszélyes céda beteszi a lábát, és elfoglalja a helyedet. Igazságtalanok az emberek, hiszen a kiszámíthatalanul viselkedő tavaszi időjárás is tartogat meglepetéseket néha. Ezzel ellentétben a te természeted sokkal egyenesebb. Mindenki tudja, hogy ha te itt vagy velünk, akkor hideg van, meg hó.
Tudom anyu, sapka, sál!
Legalábbis régen ez volt. Igen, régen minden jobb volt. Jól esett a vastag hóban szánkózni, a fehér karácsonyi vásárban meginni egy jó kis forraltbort. De ennek vége, ezt be kell látnunk. A fehér karácsonyt már el kell magyarázni az ifjaknak, nem értik, hogy decemberben miért vár mindenki havat. Hiszen csak elvétve látni mostanság hópelyheket, legalábbis a naptári tél idején.
Szóval értem én, hogy be akarod pótolni az elmulasztott lehetőségeket, meg akarod mutatni nekünk, hogy nem tűntél el örökre. De most kinézve az ablakon azt kell mondjam, hogy menjél már a picsába, kérlek! Március 21-én kövér hópelyheket látni, amint megfontoltan szállingóznak… nos hogy is mondjam? Kissé barokkos, tudod? Tényleg hagyjál már minket békén, és engedd ide Tavaszt!
Köszönettel,
holdkomp.hu
