Legénykonyha – a Brassalkowich
Pulykából nem lesz brassói. Tartja nagyanyáink bölcs mondása.
És mégis kire is hallgatnánk (?) – kérdezte meg magától Brassalkowich Ignác aznap.
Hiszen egy jó brassóihoz mégis mi kell? Fiatal sertés bordájáról a B-oldal, más néven szűzpecsenye, rá kell vetni forró serpenyőre, semmi faxni, csak egy kevés majoránna és préselt fokhagyma, zsírban pirított kifőtt kockakrumpli és kész is ha a végén felhúzzuk egy csekély elrakott paradicsom esszenciával. Így télidő idején nincs más, a kevéssel is be kellene érni.
Na de ha nincs otthon épp szűzpecsenye? Akkor marad ami van. Pulykakocka. A pulykában az a jó, hogy rossz. Egyszerűen ehetetlen a mellehúsa, olyan mint a faforgács, de nem csak sima fából, hanem hálaadási vagy még inkább karácsonyi fából. Szorgos kis rontócok iparkodnak rajta, hogy az a gonosz állat nőjön nagyra, aztán a száraz húsával tegye tönkre a mindennapjaidat.
Brassalkowich Ignác nem vette félvállról a feladatot, a pulykamell maradjék csak meg az irodistáknak hétköznap aszalt szilvával vagy kijevi pulykamellnek, kinek kellene a mellye, ha egyszer ott a combja?
A tanakodás a tettek halála – tette hozzá magában egy fél gondolatként.
Ha elhagyunk pár dolgot, megint mást kicserélünk és végül pótoljuk a hiányosságokat, akkor abból bármi is kijöhet.
De mégis mi lenne ha? Tette fel magában a kérdést Brassalkowich Ignác. Aznap. Ha a zsírban sült kifőtt kockakrumpli helyett lenne hajában sült?
Így készült el a világon az első Brassalkowich Ignác aprópecsenye.
Bon apetit.
