Legénykonyha speciál – túlélni Stockholmot #3
Aki a magyar híradásokból tájékozódik, annak tudatába vésődött, hogy Stockholm egy borzasztó hely.
A nulladik napi tudósításban utazó riporterként beszámoltam az irgalmatlan körülményekről, a felkészülés megalapozásáról és elérkezett a pillanat, amikor az elméletet a gyakorlatba ültetjük át. Prepperként a vad migrács hordák között a NO-GO zónában.
Csak egy újabb nap a pokolban.
Mit is kaptunk az előző, nulladik esti beszerzésben?
- fedő salátaréteg
- apró csemege uborka (smörgas gurka)
szeletelt keménysajt (aka. parmezán, csak úgy nem hívhatjuk, mert eredetvédett)svéd húsgolyók- szeletelt sült, natúr csirkemell
- kockázott sült, fűszeres csirkemell
- apróra vágott sült, fűszeres csirkecomb
Nem maradhat olyan nap, hogy egyik legkedvesebb szerzőtársunk, York tanácsát ne fogadnánk meg, kell az ételhez valami zöld, attól egészséges. Így adódott, hogy a rántotta mellé az apró csemege uborkát választottam dekornak.
De hogyan is érdemes rántottát készíteni? Vannak a mániás omlettesek, az egy elmekórtani képlet, mindent habosra kevernek, öntenek és aztán ilyen undi felfújtat kapnak és büszkék is rá. Hát nem. Maradjunk inkább a rusztikus vonalon, a rántotta akkor jó, ha enyhén taknyos, legyen egy kis folyósság benne, senki nem szereti a fujtós fűrészpor állagú tojást, ahogy az omlett is akkor jó, ha a közepe enyhén lágy. Aki szereti az önkínzást, remekjó videók vannak a tecsőn arról, hogyan lehet szofisztikált módszerekkel elbaszni akár háromnegyed órát gőz fölött kavargatva azt a szerencsétlen tojamodványt, ilyet lehetőleg ne csináljunk, 10-15 percnél többet nem szabad vesztegetni az időnkből erre. Legyen őszinte és az se baj, ha sikerült belebaszni a tojáshéj darabkákat, amit persze nem találunk meg és amúgy majd észre se vesszük fogyasztáskor.
A csíkozott sonka Isten ajándéka, egy csomó időt megspórolhatunk vele, mert ad 1: nem kell felcsíkozni, ad 2: nem kell utána kést és deszkát mosogatni. Főnyeremény, én mondom.
Azt néztem épp a képen, hogy nyolc dekás reszelt keménysajtra emlékeztem, ez viszont az öt dekás Olaszország No1 kiszerelés, a nyolcasat valószínűleg még a hostelban fogyasztottam el bélpoklos falánkságomban, egy hetet végül ezzel húztam ki.
Így készül a tojás ha rám hallgattok, amikor ez az állag állt elő, akkor kell parmezánozni és lazán átkeverni.
Mert ilyen lesz a végeredmény, ahogy illik enyhén taknyos és még véletlenül sem fűrészpor:
Elérkeztünk egy lokális mélypontra, aki szereti a gyorsan elkészíthető ételeket, annak nyilván régi barátja a zacskós tészta. Írhatnak rá bármit, Vifon, stb. egykutya. Valami tészta, 3 perc alatt kész és hozzá adnak porított fűszert, az adja az ízét nekije. A kételkedőknek itt a hazai Vifon, ez se látott életében garnélát, a termékfotónál már behazudták az ígéretet. Engedjük is el, önmagában nem lesz jó. Kólával elmegy.
De most ha ilyet olvasunk, hogy shrimp ízű tészta, ott azért vonódjanak fel szemöldökök, mert ha kicsomagolták a shrimpet a páncéljából és ott lakik a tégelyben, akkor mégis hogy az ördögbe került az íze a porba? Nekem volna tippem, valószínűleg a levágott fejet, farkat, ízelt lábakat és a főzővíz maradékát adják el “ízként”, de kísérletező hangulatomban kitaláltam, hogy ha a legolcsóbb szart választjuk (4! db ilyen tészta 18 korona, azaz kb. 550 Ft) és hozzá a fajlagosan a bárányhoz mérhető árú, tehát elég gecidrága garnélát, akkor középutasan pont kiadja. 160-200 korona lehet kilója a legolcsóbb északi tengerinek, az saccperkábé 5-6 kHUF és onnan határ a csillagos ég. A hűtőpultra kiírják a kilónként árat is és lehet ájuldozni, ennél kisebb kiszerelés 130 korona, akkor szorozzuk be mondjuk néggyel a kilóhoz és forintosítsuk. Na jó, inkább nem.
Ha viszont félretesszük a mohóságot és a garnélára is fűszerként tekintünk, akkor módjával adagolva kitart még a hét további felében.
Ilyen lett a shrimp ízű ramen, ezt egyébként bárkinek ajánlom, mert tényleg pikk-pakk elkészül, szerintem ez volt a héten az egyik leggyorsabb kaja, talán 6-7 percet vett igénybe.
A végeredmény magáért beszél, a főtt tojás kötelező kellék.
