Legénykonyha speciál – túlélni Stockholmot #6
Aki a magyar híradásokból tájékozódik, annak tudatába vésődött, hogy Stockholm egy borzasztó hely.
A nulladik napi tudósításban utazó riporterként beszámoltam az irgalmatlan körülményekről, a felkészülés megalapozásáról és elérkezett a pillanat, amikor az elméletet a gyakorlatba ültetjük át. Prepperként a vad migrács hordák között a NO-GO zónában.
Csak egy újabb nap a pokolban.
Mit is kaptunk az előző, nulladik esti beszerzésben?
fedő salátarétegapró csemege uborka (smörgas gurka)szeletelt keménysajt (aka. parmezán, csak úgy nem hívhatjuk, mert eredetvédett)svéd húsgolyókszeletelt sült, natúr csirkemell- kockázott sült, fűszeres csirkemell
apróra vágott sült, fűszeres csirkecomb
Mostanra alig maradt a kezdeti készletekből, de a gondos tervezés meghozta a gyümölcsét és végre tarthattunk egy gyümölcsös napot is.
Egyik legkedvesebb szerzőtársunk, York szerint minden ételbe kell valami zöld, ezért a banánt és a mandarint választottam, szerintem elég zöld.
A tojásmérgezésről továbbra sem szabad lemondani, ha az első nap lefőztünk 8-9 tojást, kitart egész héten, egyáltalán nem kell vele sokat vacakolni, felvágjuk, hozzá kétféle vajkrémes pirítós (fokhagymás az egyik, a másik pedig színes négyborsos) és megalapozza a nap indítását.
A virsli továbbra is elmaradhatatlan reggeli kellék, ezt annyira érdemes komolyan venni, hogy a 62% hústartalmával decens kis fehérjeforrás, de ízre sem rossz. Nem értek svédül egy bizonyos szint felett, az egyetlen szó amit használok a Tack (köszönöm!), amúgy mindenki angolos, a lakosság 99%-a érti és beszéli a nyelvet. Egyetlen néger lánnyal találkoztam a helyi Coop-ban aki nem vágta az angolt, de olyan szépen nevetett saját magán, hogy érdemes volt csak a mosolyáért aznap odamenni.
Az ebéd a pusztító ramen lett, ismét ilyen ramenős napot tartottam, a csirke maradékával. Bár a tésztaleves megosztó, de maradjon meg bennünk a csóró egyetemista énünk, ha egyszer közel 550 Ft-ért adtak négy ilyen levest, ne féljünk használni. Ez az orientalista vonal volt a zöldséges ízű kivitelben, de asszem vérig sértettem a vega, programozásból masterelő egyetemista lakótársamat, amikor indiai létére megkérdeztem, hogy nem kér-e a másik, marhahúsos ízesítésű ramenből? Egyáltalán nincs szociális érzékem ezen a szinten, kultúrákat borítok fel ha úgy adódik, eszembe sem jutott, hogy náluk szent állat a tehén, csak utólag gondoltam bele, hogy úristen, mekkora seggparaszt tudok lenni időnként ha kicsit nem figyelek.
De kezelte a helyzetet és nem sértődött meg, utolsó napomon a pokolban készített nekem naan kenyeret (tandoori nem volt, ezért csak serpenyőben) és csicseriborsó levest, jó fűszeresen, ahogy otthon szokták.
De ne szaladjunk ennyire előre, ezen a napomon a reggeli és az ebéd között a Modern Művészetek Múzeumában jártam, utána pedig a szomszédos távolkeleti kincseket tekintettem meg (Japán, Korea és Kína), ha lesz rá érkezésem a modernest egy Múzeum körút híradásban meg is fogom írni, remekjó vásznakat láttam.
