Legénykonyha szpesül – nyúlünnep edisün – apa főz
A nyúlünnep az nyúlünnep, ezt nem vehetjük félvállról.
Miért is tennénk? Lehet ilyenkor venni agyonsózott, lebonthatatlan hálóba bugyolált dolgokat. Lehet hozzá venni tálcaszám tojamodványt. Mert ebből lesz aztán az ünnepi vendégvárás, szesz, kölni víz, hagyomány.
Ezt így engedjük is el, de csak annyira, hogy az evés részét ne hagyjuk ki.
A kötözött lapocka – ha ügyesek vagyunk – nem lesz teljesen menthetetlen. A trükk annyi, hogy nagyjából 80 fokra kell állítani a villanyplatnit és szépen kivárni a beprogramozott 180 percet, megkészül az reggelre, baj nem lesz vele.
Az együtt főzött tojás bája a sárgáján a zöldes rész, aki volt életében kollégista, az ismeri a zöld tojás misztikumát. Akármit is csináltak vele, a végén valahogy zöld lett.
Egyik legkedvesebb szerzőtársunk, York – gasztro témákra fogékony a Nutellán túl is, ha nem háromlábú pecsenyepók a napi menü – mindig kíváncsiskodik, hogy mégis mit esznek a fiúk? Akár nyúlünnepi tobzódásukban is.
Ezért elkészítettem azt a fotót, ami már felkészülés egyben a grill szezonra (Stand back… Dad is cooking), egyúttal utal arra, hogy valójában ilyenkor halat eszünk.
A képi ábrázolás valójában egy modern szusi. Tekercskék sorakoznak csinos rendben egymás mellett. És mellette ünnepileg adekvált szósz.
Semmi különös, pálcikával fogyasztható böjt idején is, hiszen mindenki láthatja, hogy tulajdonképpen nem hús, hanem halacska. És haltojás.
