Legénykonyha télvíz idején – a húsos rakottas

Húst enni jó.

Amikor fenntartható legénykonyhában gondolkozunk, érdemes úgy elkészíteni, hogy a kevésbé vagy akár nagyon finnyások is megtalálhassák a számításukat, ne legyen kifogás, szó ne érje a ház elejét.

Mert mit szoktak kifogásolni elsősorban? Túl száraz. Túl zsíros. Túl akármi, bármi amit csinálsz, sosem lehet elég jó.

Kivéve ha úgy készíted el, hogy ne lehessen kifogás.

Lássunk is neki!

Kell egy darab karaj. Nem a sápatag, hanem a másik, a tarja felőli vége, ahol még nem zsíros, de már eléggé veres. Egyben legyen a karaj félnetek nem kell jó lesz. Csak másfél ujjnyi vastagra kell szelni és meglapogatni, hogy legyen végül lapos.

Aztán kell gomba és kell csirkemáj.

Innentől a rétegrend adja magát.

A felszeletelt és kiklopfolt karajokat szépen be kell forgatni tönkölylisztbe és körbepirítás után az első felét berakni egy hőálló üveg vagy kerámia tálba, abban készül majd készre.

Aztán rá kell rétegezni egy fél kiló ugyancsak lepirított csirkemájat és mehet rá a hasonlóan hőkezelt gomba.

Lófaszt a mosogatásmániások seggébe, ezt egyetlen serpenyőben elő lehet így készíteni, még csak étolaj sem kell, valami vajas margarint találtam a hűtőben, azon indítottam el.

A tetejére reszelt parmezán illik, rögtön elmesélem, hogy miért.

Így néz ki a sütőbe tolás előtt:

És így néz ki 40 perc múlva:

A trükk az egészben, hogy ez nem egyfajta sült karaj, mert kapott egy adag 30%-os tejszínt is. Tehát az alsó szeletek abban párolódtak, a felső szeletek pedig parmezánnal pirultak.

Senki nem mondhatja, hogy nem talált magának valót.

Köretnek püré, de ha rám hallgattok, nem a kockázott krumplit vizezitek vállalhatatlanra, hanem a hajában főtt krumplihoz adtok csak vajat. Sok vajat. Plusz kevés só és durvára őrölt bors.

Valamit elronthattam, mert itt épp kétszer is szedtek repetát. Elsőre keveset tálaltam volna?

Bon apetit.