Megfőztem, amit múlt héten kellett volna

Ha az ember talál gombát, azt főzze is meg. Némi késéssel ez sikerült is.

A gombászat a legvértelenebb blood sport, az egy dolog, ha kifogsz egy csukát és agyonbaszod valamivel, hogy utána megfulladj a szálkáitól, de az ártatlan kis rókagombák levadászása még a hozzám hasonló hippilelkű treehuggereket is ki tudja elégíteni a vadászat izgalmával, ráadásul senki nem hal meg. Mármint ha ismered a gombákat, ha nem, akkor lehet, hogy valaki meghal, de az nem a gomba lesz. Ahogy azt már múlt héten is írtam, a rókagomba ebből a szempontból elég biztonságos, egy szellemi fogyatékos vak pingvin sem képes összekeverni semmi különösebben mérgezővel, de még ehető gombából sincs sok hasonló, abból meg ugye semmi baj nincs, ha egy ehető gombát összekeversz egy másikkal, maximum kiröhögnek a gombászok, ami ugyan kicsit fáj, de cserébe lehet azt hazudni, hogy két és fél kilóval gyűjtöttél a múlt héten, csak a hülye nem talált rókát, ha felment a hegyre, és egyébként is. Amikor szedtem, már nem volt időm feldolgozni, no de most előszedtem a mélyhűtőből, és létrehoztam belőle valami olyat, amit egy vidéki étterem bizonyára az erdészné kedvence vagy a huncut bambi pajkos álma néven rakott volna ki az étlapra. Az egyetlen különbség, hogy én kivágom a férges részt, az éttermek nem feltétlenül (jó étvágyat). Oké, húsételről van szó, úgyhogy gondoltam rá, hogy néhány kukac elférhetne benne, végül csak a kutyát daráltam bele meg a szomszéd gyereket.

Alaptétel, hogy a kakukkfű és a gomba jól kijönnek egymással, eredetileg egy barna sörrel és rozmaringgal készült raguban gondolkoztam, de rájöttem, hogy nincs itthon se rozmaring, se barna sör. Az alap nyilván a hagyma és némi szalonna, ezeket hagyom barátkozni, mehet bele a fokhagyma és egy nagyobb paradicsom felkockázva, amikor már üvegesek a hagymák. Ilyenkor illik befejezni az inspirációként fogyasztott sört, és Floyd mester mintájára áttérni a főzéshez használt száraz vörösborra (alaptétel: ami a szakácsnak rossz, az ételnek is az, úgyhogy lehetőleg ne legyen szar). Mehet rá a hús, ez most sertéscomb, miután egy kicsit pároltuk, felöntjük némi száraz vörösborral, majd magunkat is, csak a biztonság kedvéért. Babérlevél, borókabogyó, só-bors, három-négy ág friss kakukkfű, de ezt tényleg csak a burzsujkodás kedvéért teszem bele, ebben ugyanúgy működik a morzsolt is, legfeljebb tálaláskor illik megszórni egy kis friss zöldfűszerrel. Innentől ugyanúgy megy, mint egy bármilyen pörkölt, csak épp nem pörkölt: többször visszaforraljuk, aztán hozzáadjuk az erdei gombát, ha elfő a leve, vörösborral, később vízzel pótoljuk. A gomba lehet bármilyen, bár csiperkével vagy laskával kicsit unalmas lenne, ebben most volt rókagomba, galambgomba meg valami kis tinóru. A galambgomba, ha utánanéztek a Kalmár-Makara -féle gombatározóban, erdeink titkos favoritja: hamar kijön eső után, finom, mégse szedik sokan, pedig talán csak egy fajtája van, amitől okádhatsz, mint a lakodalmas kutya, azt meg egy kis mintavétel után fel lehet ismerni. A beszédes hánytató galambgomba névre hallgat, ebbe most varaszöld galamb került, bár a fogást a róka vitte el a hátán. Amikor már biztatóan rotyog az egész, érdemes tölteni még egy bort, átgondolni, hogy valószínűleg nincs benne gyilkos galóca, de ha mégis, legalább ittunk is valamit, és megszórni kapribogyóval – nem baj, ha szétfő, ad egy kis savanykás ízt a ragunak. Én jobban szeretem a kis kapribogyókat, mint a valódi termést, az valahogy túl sok meg nagy, eleve azon nőttem föl, hogy a kapribogyó az a kis fiolában árult apró biszbasz, nem ezek a miniatűr fügékre hasonlító izék. Aki nagyon fel akar vágni, persze használhatja azt is.

Innentől csak békén kell hagyni. Hedonisták, időmilliomosok és nagycsaládosok készíthetik bográcsban is, de fazékban is elvan, csak néha rá kell nézni és utántölteni a bort, aztán az ételhez is lehet még adagolni. Amikor elkészült, vegyük ki a babérlevelet, a kakukkfüvet és a kutyát, a szomszéd gyereket hagyjuk benne, aztán optimális esetben valami krokettfélével lehet tálalni, nyilvánvalóan vörösbor kíséretében, de ha csak egy szelet barna kenyér van hozzá, az sem baj: elvileg mégis az erdészné lucskos álmát vagy mit fogyasztjuk, szóval ha rusztikus, hát legyen rusztikus. Kovászos uborka elfér mellé, ha az ember jót akar, az is legyen otthoni.

Bónuszként meg itt egy sün, tessék, ő nem fért be a fazékba, ezért megy duzzogni.