Milyen dolog egy kastélyban lakni?
Röviden; szar.
Hosszabban; nagyon szar.
Gyerekkoromban arról álmodoztam, bárcsak lenne egy kastélyom. Aztán felnőttként sikerült is beköltözni egybe, igaz, nem tulajként, hanem alkalmazottként, de a lényeg majdnem ugyanaz volt; egy kastélyban laktam! Igazi grófi családnál!
Hát nem volt buli
Attól eltekintve, hogy a padlásszobába raktak be, ami mondjuk kényelmes volt és tágas… csak éppen három ajtaja volt, két lépcső vezetett le belőle, és mivel az ajtók jobbára a lépcsők alján helyezkedtek el, ezért csak akkor vettem észre, hogy valaki feljött hozzám, amikor az illető már előttem állt. Az ágy régi volt és nagy, az íróasztal új és kicsi, a ruhásszekrény azt képzelte magáról, hogy Narniába nyílik, és a lőrésszerű ablakokon át alig hatolt be némi fény.
A harmadik ajtón át a konyhába lehetett jutni, ahol két további ajtó vezetett egy további szobába, ahonnan egy lépcső vezetett le egy nagy csarnokba, amiből nyílt további öt ajtó, amik közül az egyik egy lépcsőházba vezetett, ami a régi szárnyba nyílott, a másik ajtó a gyerekszobába, a harmadik a nappaliul szolgáló hallba, a negyedik a kertre, az ötödik a belső udvarra. Ugyanakkor a konyhán túli szobából még két ajtó nyílt, az egyik egy fürdőszobába, egy másik egy tetőteraszra.
A legszebb az volt, amikor a ház grófi asszonya közölte velem, hogy a családja magánéletét tisztelendő, ne emezen a lépcsőn közlekedjek, hanem a másikon. Ez azt jelentette, hogy a szobámat elhagyva átkeltem egy másikon, kimentem egy előcsarnokba, és ott egy további ajtón át megtaláltam a csigalépcsőt, amin letekeregtem. Ez idült szédülést és keringési zavarokat okozott. Elsőre el is tévedtem, ennek lett az a vége, amikor egy ismeretlen folyosón lyukadtam ki, és a közeledtemre hangosan csobogni kezdett egy falikút. Csak később jöttem rá, hogy valami nyavalyás érzékelő volt a falba építve, ami bekapcsolta a kutat.
Azt már végképp nem tudom, valóság volt-e, vagy csak álmodtam, amikor egy picsányi vendégszobán át benyitottam egy lomtárba, majd onnan továbbmenve a kastélypadlás másik oldalán lyukadtam ki, ahol egy bazi nagy könyvtárra bukkantam, óriási asztalokkal. Azt viszont biztos nem álmodtam, amikor a régi szárnyba tévedtem át, és ott az összes szoba romos volt, ugyanis éppen felújítás zajlott.
Szerintem Ian Livingstone és Peter Jackson holtbiztosan ilyen kastélyokra alapozták a lapozgatós könyveiket. Minden ajtó máshova nyílott, és minden út összefutott, mint Az elátkozott házban. Csak éppen nem zombik lapultak az ajtók mögött, hanem meglepett családtagok, esetleg hatalmas szobanövények, régi ruhák halmai, rakat ágynemű, meg egyéb modern jók.
Hát valahogy így
És hogy mi volt benne a buli?
A közeli erdőben, ajtók és lépcsők híján gond nélkül tudtam tájékozódni.
Ahol is az erdő mélyén a csodálatos Hexenloch, azaz Boszorkányüreg rejlik
De ahogy Michael Ende is mondja: ez már egy másik történet, és elbeszélésére majd más alkalommal kerül sor.
