Misi Mókus, a kommunista mészáros

Emlékeztek a cuki Misi Mókusra? Az megvan, hogy az egész egy pszichopata, kommunista propaganda?

Biztos nem emlékeztek rá, mert ez az a fajta üzenet, ami szépen beszivárog a tudatalattiba és ott dolgozik éveken keresztül. Vicces módon Tersánszky Józsi Jenőnek köszönhetjük ezt a szösszenetet, aki az első világháború környékéig még egyáltalán nem volt egy ordas nagy fasz, amíg valószínűleg a hadifogság teljesen ki nem kezdte az agyát. A Tanácsköztársaság idején szimpatizált a forradalommal, ami miatt a Horthy-korszakban nem kimondottan kedvelték.

Gondolom ez tovább bomlasztotta az agyát, mert öngyilkosságot is megkísérlelt, a kommunizmus iránti rajongása miatt a Második Világháború végéig szopatták, ahol érték. Rendes ellenállóként egyébként hamis igazolványokat szerzett zsidóknak, , a háború után meg zenehumoristaként lépett fel szórakozóhelyeken és dolgozott a Magyar Rádió Gyermekújság rovatának is.

A Misi Mókust 1953-ban követte el, miután egyébként megfordult Párizsban is és a kommunistáktól állami évjáradékot kapott – folytathatta az alkoholizálást, amihez a legjobban értett.

A Misi Mókus kurva ártatlan kis történetnek tűnt az emlékeimben, hogy aztán rádöbbenjek, hogy a sztálinista éra egyik legaljasabb propagandaanyaga volt. Azt csodálom, hogy nem került még a Mein Kampf mellé. Misi Mókus ugyanis felkerekedik, hogy az unalmas erdőből eljusson az örökké termő fához, ahol a történetek szerint fantasztikus az idő és csodás minden. Ott nagy a gazdagság, a testvérkéi békében és prosperitásban élnek.

Aztán Misi Mókus eljut oda és megtanulja, hogy cseppet sem fenékig tejfel az élet, a társai elpuhult, dagadt kapitalisták mókusok. Gyakorlatilag a gazdagságban a magatehetetlenségig tunyult, förtelmes banda, akik szó nélkül a sakál elé lökik a társukat, ha az életükről van szó. Egyébként az önvédelem csírája is hiányzik belőlük, mert az életképtelen, dagadt senkiháziak minden emberi (mókusi) mivoltukat elveszítették a hatalmas jólétben.

Szerencsére Misi Mókus nem rest, gyorsan megmenti az imperialista mókusokat kétszer (egyszer szétveri egy kígyó fejét, másodszor simán hagyja megdögleni mindenki szeme láttára az egyik testvért), hogy aztán eldöntse örökre: az Örökké Termő fa ígérete hamis, nyugaton minden talmi és mű: itt az ideje visszamenni a régi jól bevált erdőbe, ahol minden a régi és becsületes kétkezi munkával, vassal és acéllal tovább vinni a Nagy Szocialista Forradalom örökségét.

Azt a komcsi kurva anyádat, Jenőbá.

Az a felháborító, hogy szülők százezrei etették a gyerekeiket ilyen propagandaszeméttel éveken keresztül, amit lehetne akár a korszellem naív befolyására fogni, ha nem lenne ennyire direkt az, amit sugallni akar. A lenyaklott fejű, halott mókus egy kisgyereknek olyan látvány, ami sokáig beakad és örökre összeáll azzal a szorongással, amit az új megtapasztalása, az idegen dolgok felfedezése alapból is okoz az emberben.

Mészöly Miklós sokat tompított a nyolcvanas évekre a sztorin, hogy azért ne akadjon be teljesen ez a sztálinista horror. Nincs mókusmészárlás és nincs kígyóveréses állatkínzás sem. De azért az üzenet a régi: maradj otthon, nézzél tévét, az jó a rendszernek.

Itt megnézhetitek az egész szart.