Mit tennél, ha lenne kurvasok pénzed? De szeretnél még sokkal többet?
Befektetnéd villamos energiába Ausztráliában? Hogyne, magadnál vagy?
Elon Musk nem így gondolta.
Hornsdale mindössze 100 nap alatt készült el, 129 MWh kapacitással.
Ausztráliában a legdrágább a villamos energia a világ fejlett országai között. Ennek számtalan oka van, most ne is ezt keressük, hanem nézzük csak meg, hogyan lehet ezen keresni? Nem keveset, sokat.
A villamos energiának a számtalan előnyös tulajdonsága mellett van egy elég jelentős hátránya: nem tárolható. Pontosabban tárolható, de nem túl nagy mennyiségekben. Eddig ez volt a paradigma. A tárolást úgy oldották meg, hogy mondjuk magasan fekvő víztározókba nyomták fel a folyók vizét, aztán szükség esetén rázúdították turbinákra.
Mert a szükség már csak olyan, hogy a fogyasztás nap közben nem egyenletes, vannak csúcs- és völgyidőszakok. Egy teljesen inverz logika szerint a termelést kell a mindenkori pillanatnyi szükséglethez igazítani, márpedig az erőművek nem teljesen olyanok, hogy mondjuk amikor a foci vébé félidőben mindenki egyszerre kapcsolja fel a budiban a villanyt, akkor hipp-hopp az árammanók azonnal rendelkezésre állnak a szenes vagy atomerőművekben és ugranak egy nagyot. Ilyen apróbb ügyekre is előre tervezni kell.
Magyarországon például a MAVIR honlapon követhető, hogyan alakul a termelés, export-import, látható, hogy nem annyira egyszerű ügy ez az egész mint mondjuk egy fakocka. Negyed órás bontásban lehet feljánlani árral együtt a termelt villanyt, aztán vagy átveszik vagy nem. Látható ugyancsak, hogy milyen pontosan terveznek, export-import egyenlegben 11 MWh/h az átlagos eltérés, ami a ~5900 MW teljes rendszerterheléshez képest 0,18%.
De mégis hogy az ördögbe’ lehet ezen nagyon sokat keresni? Magyarországon nem nagyon. De ott van épp ezért Ausztrália.
Így néz ki az átlagos heti villany nagyker átadási ár, megawattóránként 100 AU dollár környékén egész jól elvan az utóbbi évben.
És itt jön a nagy trükk. Amikor az alaperőművekben az árammanók nem tudnak ugrani, akkor kisebb csúcserőművekből szolgálják ki az igényeket. Magyarországon erre gázos, gyors felfutású pártíz megawattos erőművek vannak, Ausztráliába pedig Musk és a Tesla telepített egy 100 MW-os Li-ion akkumulátortelepet, hogy szükség esetén a megújulókból eltárolt energiát rátermeléjék a hálózatra. És a vicc, hogy olyankor nem 100 hanem 14000 (igen, jól olvasod tizennégyezer – logaritmikus a skála, tíz a negyediken és még egy kis apró) dollárt is kapnak érte csúcsban. Mert máshonnan nincs.
A piros a töltés, a kék a kisütés.
Csak január 18. és 19. egymillió AUD bevételt termelt. Ügyes, nem mondom.
