Mivel készülök fel egy vitorlázásra?
Tavaly ősszel voltam utoljára hajózni, akkor megosztottam veletek a csekklisztemet.
Először is, mindig kurvára izgulok. Vitorlás léptékkel mérve nincs nagy tapasztalatom a tengeri hajózással, ezért mindig kibaszottul félelmetes egy belvizihez képest hatalmas hajóval nekiindulni. Ez önmagában hordoz bizonyos fokú kockázatot, mert az irányítása a kikötőkben szignifikánsan nehezebb, mint a kis hajóké idehaza. Könnyítő tényező, hogy a tengeri kikötők fel vannak készülve megfelelő személyzettel a segítségre és igazán csak viharos körülmények között nő meg a havária, a baleset esélye. Általában kikötőkötelek szakadnak és hajók sérülnek kozmetikailag, de láttunk már durvább dolgot is és egyáltalán nincs kizárva, hogy valami költséges dolog történik.
Kimondottan kritikus a sok hajótól zsúfolt turnusváltás körüli benzinkút, ahol csárteresek nyüzsögnek, hogy újra feltöltsék a hajójukat dízellel, ami kötelező elem a hajók táncrendjében, amikor átadják őket az új társaságnak. Ilyenkor nagyon sok koccanás történik de főleg sokkal több stresszforrás, mint az utazás során. Tarkítja a képet, ha ilyenkor üt be a rossz idő és egy halom hajó kevereg türelmetlenül a benzinkút körül és centikre csúsznak el egymástól a hullámok között.
A másik rizikófaktor az időjárás, amit egyszerűen nem lehet pontosan megjósolni, csak megfelelően beárazni a kockázatát a rossz időnek. Magyarán fel lehet rá készülni. A rossz idő alatt nem esőt vagy borús eget kell érteni, hanem főként viharos szelet. Ezek közül is vannak igazi szopó szelek: ezek szerencsére jobban prognosztizálható jelenségek, többnyire lehet tudni, hogy mikor jönnek és biztonságosan át lehet őket vészelni kikötőkben.
Szóval mi is az, amit ilyenkor csinálok, amikor napok vannak hátra az utazásig?
- Felfrissítem az ismeretem a szabályzatból: érdemes mégegyszer átismételni mindent, ami a hajós KRESZ-ben van. Egyáltalán nem mindegy, hogy mikor kinek kell útjogot adni, illetve milyen jelzések mit jelentenek.
- Jó előre átolvasom az első pár potenciális horgonyzó és kikötőhely leírását a pilotkönyvben: fontos, hogy különféle időjárási körülményekre felkészülve különböző távolságra található, biztonságos menekülőhelyet találjak, ha valami baj van. Ezeket tudnom kell fejből és azonnal, nincs idő pöcsölésre.
- Átismétlem minden eszköz angol elnevezését és pár szót átismétlek horvátul: nem készségszintű tudás mindenről tudni, hogy micsoda, mutogatni nagyon problémás, pláne ha épp hiányzik valamilyen cucc, amit el akarok magyarázni. Jobb felkészülni és tudni. Nagyon fontos még kitéréskor tudni, hogy mit ordítsunk a másiknak.
- Rádiózáshoz átismétlem a legfontosabb dolgokat: az egészségügyi veszélyhelyzet, a havária és a relayelés (az üzenet továbbítása) készségszinten kell, hogy menjenek.
- Naponta nézem az időjárásjelentést, akár többször is: az aktuális snapshot az időjárásról nem feltétlenül mutat jelenségszerű dolgokat. De ha trendszerűen növekszik a valószínűsége egy viharnak egy adott időpillanatban, vagy hasonlóan napról napra intenzívebb szelet jósolnak egy adott területre, akkor érdemes elkerülni az adott területet, de legalábbis kalkulálni a kockázattal. Hasonlóképpen nagyon fontos, hogy több területet is átnézzek. Tájékozódásra a horvát meteorológia szolgálat oldalát és a windgurut szoktam nézni, mert sokféle modellt használnak.
- A telefonomra bekészítem a fontos telefonszámokat, készség szinten átismétlem a fontos alkalmazásokat: ha valami gond van és nincs rádióm, akkor tudnom kell, hogy kit és hogyan értesítsek. A telefonon van GPS, elvileg a helyzetemet is meg tudom osztani, ha nagy a baj, akár egy mentőcsónakban is.
- Felészülök a környék legjobb kocsmáiból, éttermeiből: eltárolom a telefonszámukat, mert már előszezonban is nagyon zsúfoltak lehetnek.
Nagyjából ennyi. Meg persze azt csinálom, mint minden kezdő: percenként megkérdőjelezem, hogy normális vagyok-e.
