Mocskos idők
Vannak idők. Kemény idők, kemény emberek. És vannak más idők is. Gyenge idők és gyenge emberek. A kombinációk lehetősége további kettő. Vannak olyan idők, amikor szarral bekent törpék lángolnak karóba húzva, és vannak olyan idők, amikor kegyelemért könyörögnek a legyőzöttek. Vannak idők és vannak emberek.
Vannak.
Vannak idők, amikor tort ül az ostobaság. Mert ahogy a költő mondta: “Rettenthetetlen hülyék kora jő.” Szerencsére a mi korunk nem ilyen.
Érdemes azért persze olvasni a 80-as évek költészetét, nagy divatja van a nosztalgiának, bizony újra menők a 80-as évek: Petri, Orbán Ottó, Európa kiadó. Egész jó ez a retró, érdemes tanulni a szüleink generációjától, jó ízlésük volt.
Bizony, vannak idő, vannak emberek. Nagy idők, nagy emberek, ahogy egy 19. századi közepesen ismeretlen magyar író mondta ezt, és vannak kicsi idők is meg kis emberek.
De hogy valami vidámabb zenét is mutassak nektek így, ezen az ünnepi napon, a demokrácia ünnepének másnapján, jöjjön hát kedvenc dalom, melyből erőt meríthetünk ezekben a kellemes időkben. Mert néha fontos, hogy legyen valaki, aki tovább viszi a tüzet. Nem szabad csüggedni, jövőnk fényes, szervünk meredt, ahogy kedvenc íróm mondta.
https://www.youtube.com/watch?v=OoxGij9mAI4
Mert bizony fontos továbbvinni a tüzet, hogy legyen valami, ami a sötétség óráiban is világít. Legyen az éppen egy templom vagy egy szarral bekent törpe.
És mit tanulhatunk a Burzumtól, mi lenne a pozitív üzenet?
Hát ez:
And still, we must never give up!
