Ne menjünk most Hollandiába
Alsóföld egy csodás hely, de most nem is ezt részletezném, hanem a holland tulipánokról és a vágott virágokról mesélnék egy történetet.
Régebben a turizmusban dolgoztam és perszehogy nyáron napi 16 órákat szabadnap nélkül hat-hét hónapon át, mert a pénz ugyebár nagy úr. Viszont aztán úgy alakult az életem, hogy már góré is lettem és így aztán eljutottam munkaügyileg szerte Európában idegenforgalmi vásárokra is.
Így nem is egyszer az utrechti turisztikai vásárra, mint az éppen akkori cégem képviselője a Magyar Nemzeti Standra. Gondoltam egyet és a saját pénzemen elvittem a nejemet is magammal. Ez meglehetősen szokatlan volt, hiszen általában akkor aki merte, az csak a szeretőtéjét vitte.
Amszterdamban volt persze a szállodánk és egy ügyfelem gondolt egyet és elvitt engem – akarom mondani minket – egy kis kirándulásra, Hollandiát megmutatni egy nap erejéig. Nos, akkor jártam először és mindmáig, azóta sem soha a holland virágtőzsdén.
Eszméletlen egy élmény volt, ahogy tolják be a virágokat és a licitálás nem felfelé ment, hanem apdown és az vihette, aki a legkisebb árat kínálta.
De tulajdonképpen nem is erről mesélnék, hanem a arról, amivel kezdtem a sztorit. Szóval egyszer a napi 16 órát megunva beültem egy taxiba, hogy haza kell mennem és otthon aludnom és meg még ezt, meg még azt is. Megállítottam a taxit a Fehérvári utcai piacon, hogy nabax, viszek pár szál virágot, de már zártak éppen, így az akkori rám jellemző módon felvásároltam az összes még fellelhető vágott virágot és bepakoltam a taxiba a hátsó ülésre plusz a csomagtartóba és elvittem.
Ő kicsit meglepődött és örült is, de aztán megkérdezte egy másik hajnalban, hogy
Péter, ezt az erdőt azért hoztad nekem, mert félreléptél?
Soha nem vittem neki többet vágott virágot…
De ezt hagyjuk is, rég volt.
Viszont most a hollandok átmentek pusztítóba.
Korábbi tulipános posztok a holdkompon: