Ne szelfizgess!

Már a szó is undorító, inkább menj haza, és nézz ki ott úgy, mint egy kacsa.

Nem elég, hogy a világot elárasztotta a szelfimánia, a szelfibot pedig a földkerekség leghaszontalanabb találmánya lenne, ha nem lehetne mondjuk egy viperára valami szar keretet rakni és arra hivatkozni, hogy ez nem emberek agyonverésére való, hanem arra, hogy csücsörítsek a Taj Mahal előtt, a szelfizés még veszélyes is. Rendszeresen érkeznek arról hírek, hogy ki gondolta épp úgy, hogy kéne lőni egy képet a közeledő vonat előtt, a szakadék szélén, a krokodilok között vagy a húsdarálóba ugorva, de ez csak az egyik oka annak, hogy miért kurvára rossz ötlet az instán menőzni azzal, hogy kicsimmel kolerába.

Én már azokat sem értem, akik feltétlenül le akarnak fotózkodni valami előtt. Hát hülye ez? Az egy dolog, hogy a sok bárgyún vigyorgó ember, akik rosszabb esetben megpróbálják megtámasztani a ferde tornyot vagy valami hasonló óvodás faszsággal foglalkoznak, tönkreteszi a képet, de hát hülyék ezek? Ha nem emlékszel rá, hogy ott voltál, mi a fasznak mentél oda eleve, ha meg az a visszaigazolás kell, hogy igen, te tényleg ott voltál és valaki lefényképezett, pláne valaki mással, akkor sürgősen keríts magadnak egy életet. Lefotóztak a csajoddal? Úgyis szakítani fogtok, ennyi erővel pedig baszhatod ki a képeket a kukába, mert nem volt annyi eszed, hogy magában fényképezd le az Eiffel-tornyot, muszáj volt együtt vigyorogni. Megérte, nem?

Hála Istennek nem csak én vagyok egy embergyűlölő fasz: a Grunge kigyűjtötte, hogy miért nincs semmi értelme a szelfizgetésnek, illetve mire utal, ha abban éled az életedet, hogy mi mutat majd jól az instán. Az első és legfontosabb felismerés, amit egy kóros szelfifüggőnek be kell látnia, az az, hogy nem, nem vagy rocksztár, nincsenek rajongóid, jó eséllyel hülyén nézel ki, aki pedig azt kommenteli, hogy de szép vagy, vagy meg akar dugni, vagy csak kibaszottul irigy, hogy képes voltál Tatabányán túl is eljutni valahova, kár, hogy szart sem láttál mondjuk a fjordokból, mert fontosabb volt kacsaszájat csücsöríteni a telefonba, miközben háttal álltál nekik.

Úgy tűnik, hogy a szelfimániások párkapcsolatai sincsenek rendben, amit én nem is csodálok: ha a barátod-barátnőd folyamatosan azzal van elfoglalva, hogy hülyét csináljon magából, ráadásul annyira sem tart, hogy megkérjen, hogy csinálj róla egy fotót, az elég lelombozó lehet. Az eddigi okoknál fogva persze az sem lenne jobb, ha le kéne fényképezni, fasznak áll oda valami érdekes elé, és visszautalva az előzményekre az már minimum gyanús, ha a későbbiekben egy képre van szüksége ahhoz, hogy bizonyítsa, hogy ott volt valahol. Ennek két oka lehet: vagy kezdődő Alzheimer-kórja van, vagy pedig sorozatgyilkos, és alibit keres. Az előbbi eset szomorú, az utóbbinál viszont megértem, ha felszínes a kapcsolat, ilyenkor megéri menekülni. Ebből következik az is, hogy aki túl sokat szelfizik, vagy egyáltalán szelfizik, az párkapcsolati nehézségekkel is küzd: egyrészt senki nem akar megdugni valakit, aki szándékosan úgy akar kinézni, mint egy kacsa, másfelől pedig a már említett sorozatgyilkos-vonalon sem fest jól, ha hazamész, kinyitod a hűtőt, és ott találod benne a szomszédasszonyt felszeletelve.

Vannak, akik egyenesen a függőség szintjére emelik a szelfizgetést, ezeknek egyrészt egy rózsaszín, Hello Kittys szelfibotot tudnék ajánlani (rektálisan felhelyezve), másrészt felhívnám a figyelmüket a telefonon túli világra, elvégre létezik Pokémon-vadászat is, harmadrészt pedig van egy rossz hírem a számukra: a munkáltatóknál ez nem feltétlenül előny, ha épp állást keresel, mert viszonylag kevesen akarnak valaki olyat alkalmazni, akinek ilyen hülye passziói vannak. Légy őszinte, inkább valld be, hogy üres és szar az életed, és az egyetlen öröm, ami érhet, az az, ha egy lepukkant Penny Market előtt biofüvet szívsz a kuka mellett.

Mindamellett, hogy a szelfizés több embert öl meg, mint mondjuk a cápák, de kevesebbet, mint azok a kurva lovak, másokat is veszélyeztetsz azzal, ha idiótán vigyorogsz a telefonodba, aztán például ráesel egy békés járókelőre a huszadik emeletről, így ha ilyesmire vetemedsz, tartsd be az aranyszabályt, és úgy, ahogy nem vetnéd magad az utolsó Budapest felé tartó vonat elé, ha van benned egy kis tapintat, inkább ne terheld a környezetedet ezzel a hülyeséggel. Az ABC szerint ez az ostoba, káros és undorító szokás még a 2014-es Tour de France-on is gondot okozott, mert egy csomóan úgy érezték, hogy be kell lógniuk a pályára, hogy megörökítsék, ahogy egy agárszerű, szétkokszozott biciklista hatvannal csapódik a gerincoszlopukba. Most komolyan, kinek van erre szüksége?

Kedves szelfizők, törődjetek bele, a világnak nincsen szüksége rátok. Van így is épp elég bajunk: mindent telefinganak a tehenek, megbasznak a lovak, mindenféle állat kihal, és az utolsó talpalatnyi helyet is műanyaggal borítjuk, sőt, már mi magunk is műanyagot szarunk. Hát kell ez még nekünk? Na ugye, hogy nem. Ja, és ha szexies fotót akartok csinálni magatokról a Tinderre, ez a legjobb módja, hogy megörökítsétek a szarotokat is. Akkor már nem lenne egyszerűbb simán lefotózni? Na ugye, hogy de.