Negyven fokban grillezni nem kell félnetek jó lesz

Ahogy emberileg értelmezhető tartományba emelkedik a hőmérséklet, ideje előszedni a grillt. Na jó, grillezni igazából bármikor lehet, talán csak szakadó esőben nem, de az az igazi, ha az ember negyven fokban áll neki tüzet rakni, lehetőleg a tűző napon, különben nem az igazi. A grillezett ételekhez elengedhetetlen a szakács vére és verejtéke. És a saláta.

Az ember azt hinné, hogy ez is hamar átcsap cuccgyűjtögetésbe, de optimális esetben nem. Tűz kell hozzá, rendben, de ha nem akarsz baromi drága gömbgrilleket vásárolni, nincs semmi vész – elég egy tűzrakó és egy rézháló vaskeretben, vagy egy vas grillhordó, és egy jó csipesz meg egy ilyen kislapát. Ja, és fa, persze. Jól jöhet még egy lyukas grilltál, de ez elhagyható – a vasrácson is megsül minden, ami meg átpotyog rajta, hát üsse kő.

A hús

Akárhogy is nézzük, a dolog a húsnál kezdődik, annál is inkább, mert érdemes jól megválasztani, mit sütünk és hogyan pácolunk. A puristák most le vannak szarva, hogy süssük rozéra minden fűszer nélkül és kizárólag unikornisszaron nevelt kobe mangalicát szabad sütni japán keményfán – csak süssünk. A pác sokféle lehet, a mostani menü joghurtban pácolt tarja volt (joghurtot inkább a csirkéhez szoktak használni, de minek süssünk csirkét, ha van disznó?). A húst körülbelül ujjnyi szeletekre vágjuk, és belekúrjuk a joghurtos pácba, amit röhejesen egyszerű elkészíteni: kell hozzá

• Joghurt
• Fokhagyma
• Bors
• Pirospaprika
• Görögszéna
• Só (elhagyható, sütés közben érdemes rendesen megsózni)
• Római kömény
• Citrom
• Olivaolaj
• Egy kutya

És kakukkfű. Mindig, mindenhez kell kakukkfű. A szutykot összekeverjük, beleforgatjuk a húst, bevágjuk a hűtőbe és ott hagyjuk egy-két napig. Utána előszedjük, hagyjuk egy kicsit felmelegedni, ha kell, megkenjük egy kicsit a forró grillrácsot, és hihetetlen önuralommal addig izzadunk lesben állva a forró grill mellett, míg a rács nyomot nem hagy a húson, akkor fordítunk rajta, aztán lehet játszani a magassággal-hőfokkal, ahogy érezzük. Ha nem sütjük agyon, jó lesz. Sózni ér. A maradék pácot sütés közben még nyugodtan rákenheted a húsra.

Ha szuicid hajlamú vagy, vehetsz marinált húst a bótban, de nem javaslom.

Saláta

Semmi különös – összedarabolunk egy csomó zöldséget, lilahagymát, paradicsomot, uborkát, megszórjuk egy csomó apróra vágott petrezselyemmel, esetleg pár levél bazsalikommal és némi friss kakukkfűvel, olivaolaj, citrom, kész. Elvetemültebbek uborka helyett tehetnek bele zsenge cukkinit is.

A köret

Ha már van parázs, érdemes zöldséget is grillezni. Jolly joker a cukkini, mert olcsó és tökéletesen ízetlen, úgyhogy érdemes felcsapni pár szelettel a grillre, szintén jó ötlet a paprika, ha van otthon friss oregano, érdemes megvágni az egész paprikákat, belegyűrni egy ág oreganót, némi sót és egy kis fokhagymát, hadd főjenek a saját levükben. A paradicsommal sem lehet mellélőni, a karikákra vágott kukoricacső is jó, a gomba különösen jól szokott sikerülni. Ha béna vagy, vigyázz a kukoricánál, hogy ne vágd le az ujjadat. Ha mégis, a fent említett grilltál jó lehet, mert a kisujj könnyen átesik a rácson. Ezt egy keverőtálban szoktam összerakni, olivaolaj, balzsamecet, só, bors, kakukkfű (nyilván), fokhagyma, rozmaring, tálaláshoz – főleg a gomba esetében – apróra vágott friss oregano ajánlott.

Hasselback

Miután grillezés közben az embert könnyen elkapja a túlmozgás, no meg krumpli meg kenyér nélkül a magyar ember félkarú óriás, kell valami szénhidrát is. Ehhez simán jó lenne egy jó alufóliás batyu zöldségekkel és krumplival a parázsba temetve úgy negyed órára, de nem vagyunk prolik, szóval nekilátunk túlbonyolítani a krumplit. Szóval itt jön képbe a hasselback-burgonya, ami egy Hasselbacken nevű svéd étteremről kapta a nevét, ahol egy séf feltalálta a spanyolviaszt, de jól tette. Fogsz egy krumplit, és körülbelül milliméteres távolságban úgy irdalod be, hogy alul egy körülbelül félcentis rész egyben maradjon. Az elképzelés az, hogy kívül ropogós, belül omlós krumplit kapunk, a lemezkék közé meg fűszervajat tuszkolunk, nekem ez mérsékelt sikerrel ment, mert nem nyílt szét eléggé a cucc, de jó móka (vau, egyszer ki kéne próbálnod, viszek majd hozzá ezüstkanalat meg ír vajjal készítem, úgy talán neked is megfelel majd).

A pszeudosznob tálalás

Ilyenkor fontos kihangsúlyozni az étel kézműves jellegét, így ezt szigorúan bicskával, fatálról szabad fogyasztani, lehetőleg borral. Külön öröm, ha akad a környéken egy szőlőlugas. Szükséges továbbá némi álszerénység is a teljes sikerhez, hogy miután három-négy órán keresztül szívtál ezzel a szarral, próbáld úgy eladni a vendégeknek, hogy ezt igazából kiráztad a kisujjadból, és egyébként is szar lett, no de talán meg lehet enni.