Nyári bor szamócából, cseresznyéből és tavaszi angyalcsókból

Én bizony szeretem a reklámokat. Mármint a jó reklámokat. Nekem persze ez nem ugyanazt jelenti, mint a marketingeseknek: kurvára nem vagyok hajlandó megjegyezni a terméket (most szinte hallom a háttérben a sátáni kacajt: pedig meg fogod, te pöcs!), az a része nem érdekel, de a reklámfilmekért odavagyok: hangulati, zenei, meg persze sztori alapon osztályzom őket.

Újabban már keveset hódolok ennek a hobbinak, mert ritkán kapcsolom be a tévét: nem állítom, hogy ebben csak annak a sokkhatásnak volt szerepe, amikor a Mezzot lecserélték és én lelkileg felkészületlenül Csocsesz nótacsokrába botlottam a szokásos csatornán, de azért ez is befolyásolt. Biztos vagyok benne, hogy ez a probléma milliókat érintett itthon és legalább fél Magyarország velem zokogott akkoriban. (Aki nem tudja elképzelni, gondoljon a félbeszakadt Kacsamesékre.)

Visszatérve a reklámfilmekre: vannak reklámzenék, amik sehogy se, vagy csak képekkel együtt működnek, de némelyikük önállóan, mint zeneszám is megállja a helyét. Általában azok, amik eredetileg is (tádám!) zeneszámnak készültek. Néhányuk annyira megtetszik, hogy elkezdem keresni az eredeti előadót, hogy aztán autisztikusan, végtelenítve hallgassam, míg egy jó fél nap után magam is meg nem unom az egészet.

Nézzünk ezekből néhányat!

Vashti Bunyan Train Song címen futó száma eredetileg a sokkal értelmesebb 17 pink sugar elephants címet viselte, és még 1966-ban született. Szerintem zseniális a dalszöveg is, aminek kb. az a lényege, hogy a rózsaszín cukorelefántok egy gesztenyefa alatt tömörülnek és bár jó reggelt köszönnek nekik, ők mély hallgatásba burkolóznak. A számot több cég is felhasználta, de én egy lapos tévé reklám során szerettem bele. Itt hívnám fel mindenki figyelmét, hogy azóta sincs lapos tévém, úgyhogy szerintem a reklámszakemberek alaposan elbaltáztak valamit.

https://www.youtube.com/watch?v=0AGD78mWcss

Másik nagy kedvenc a Radical Facetől a Welcome Home. Itt a reklámfilm képi világa is nagyon addiktív volt (valami Nikon), sokkal jobban működött, mint az eredeti videóklip. Több változatban is előfordult, én azt szeretem a legjobban, amiben Jamie Oliver gyereke megalkotja a saját szülinapi torta koncepcióját: a süti gyakorlatilag nem látszik ki a rátűzdelt gyertyák erdeje és az elképesztően gazdag díszítés alól. Ide mindenesetre az eredetit linkelem nektek:

A harmadik Emma Louise Jungle-ja, ami a Black Opium reklámzenéje. Egyáltalán nem inspirál parfümvásárlásra, soha nem szagoltam Black Opiumot, sőt, nem is tervezem, de a számot néha meghallgatom, annak ellenére, hogy teljesen kívül esik a komfortzónámon. Mint Pokolgépen, meg Guns N’ Roseson szocializált gyerek eleve rühellem a nagyon nyávogós zenéket (oké, Axl Rose is kicsit nyávogós), de ez valahogy mégis betalált. Ahogy néztem, kevesen vagyunk ezzel így, mert a klip nem túl népszerű és a parfüm se szerepel Winter ajánlójában, ezek alapján tehát nem jósolok nekik nagy jövőt, úgyhogy inkább be se linkelem.

És végül, de nem utolsó sorban ott van Nancy Sinatra a These boots are made for walkin’-nal. Őrületesen formabontó módon valami cipőmárkát hirdettek vele, amit nem sikerült megjegyeznem. A szám 1966-os, ez tehát egy több szempontból is jó év volt (ld. a rózsaszín elefántokat). Ekkor engedélyezték továbbá Svájc bázeli városi kantinjában kantonjában a nők választójogát és ebben az évben volt a Star Trek premierje is! (Sajnos utóbbiból egyet se láttam.) A dal a Vietnamban harcoló amerikai katonák körében is népszerű volt, nem véletlenül került bele Kubrick Acéllövedék c. alkotásába a vietnami kurvás jelenet aláfestéseként. (Lazán kapcsolódik, de épp most olvastam, hogy meghalt R. Lee Ermey, aki a kiképző őrmestert játszotta a filmben.)

Ahogy az a névből sejthető, Nancy Frank Sinatra lánya, de ami engem meglepett, hogy még él és aktív (78 éves!), sőt, legújabb sikere is egy reklámnak köszönhető: tavaly az H&M előásta egy másik, 1967-es slágerét a nyári kampányához, a Summer wine-t. Ebből vettem a címet, még mielőtt megköveztek, hogy nem is írtam nyári borokról.

https://www.youtube.com/watch?v=m2fPkzJsMU8

Hogy mit akartam az egészből kihozni? Kurvára semmit. Nem kell mindenben értelmet keresni, miközben békésen heverészünk a kerti zöldhulladék kupac mellett lusta tavaszi délutánokon reklámzenéken merengve.

Ha nincs saját zöldhulladék kupacotok, ne csüggedjetek, anyám bármikor felajánl a sajátunkból vagy 8-10 zsákkal.