Opera és égett hurkazsír, avagy Ybl, Dvořák és a mezei operába járók meggyalázása 3 in 1

Aki a Dalszínház utca felől érkezik az Operaházba, mindig tudja, ha fontos vendég ül a Királyi Páholyban vagy az igazgatói proszcéniumban.

Ilyenkor a Királyi Lépcsőház bejárata előtt fekete üvegű mikrobuszok parkolnak, és a máskor teljesen sötét Királyi Lépcsőház ablakain árad ki a fény. Így volt ez legutóbb is, amikor Angelina Jolie hallgatta meg a Requimet.

Ha valaki nem a Dalszínház utca felől jön, ő onnan veheti észre, hogy a három közjogi méltóság valamelyike operában van, hogy zárva találja a Vörös Szalon ajtajait, és hogy az ajtók mellett kisportolt testű férfiak állnak, öltönyben, diszkrét füldugóval.

Nem sok kellemetlenség ez az Operaház fizetős közönségének, igaziból észre sem lehet venni, hogy védett személy van az Operaházban. Annyi csak, hogy az egyébként is szűkös közönségterekből bezárják a Vörös Szalont, ha valami kiállítás van benne, azt nem lehet megnézni. A Királyi Lépcsőház ajtaja egyébként is mindig zárva van, oda közönséges operába járó nem mehet be, tán még valami baja esne a márvány lépcsőknek.

Január 31-én sem volt ez másként, amikor Dvořák Ruszalka című operájára igyekeztem nagy boldogan. Tényleg nagyon fel voltam dobva, Budapesten ritkán játszanak Dvořákot, élőben még nem is hallottam a Ruszalkát. Ragyogtak a Királyi Lépcsőház ablakai, sötétített üvegű mikrobuszok parkoltak a feljárón és amikor az első szünetben lementem megnézni, zárva volt a Vörös Szalon is.

Eddig semmi különös, volt már ilyen máskor is.

A dolgok a II. felvonás közepe felé vettek érdekes fordulatot, amikor a III. emeleten a vásárokról és hentesboltokból ismerős lacikonyha-szag kezdett terjengeni. A felvonás végén az oldalsó lépcsőházban már penetráns hurkaszag volt, és némi csípős füstöt is lehetett érezni.

Valahol a házban grilleztek, és a parázsba, vagy az elektromos grillre csepegő zsír füstölt ennyire.

A III. felvonásra már szinte csípte a szemem a füst – ami ugye felfelé száll, én meg legfelül ültem. A közönségben is lehetett érezni némi tanácstalanságot, az emberek szimatoltak, forgatták a fejüket.

Én személy szerint fel voltam rá készülve, hogy bármikor bekapcsolhat a tűzjelző. Ez szerencsére nem történt meg. Vagy, mert nincs olyan az Operaházban, vagy mert -tippelem csak- kikapcsolták.

Azt persze nem tudom, hogy kik ültek a Királyi Páholyban, ahol elméletileg csak az államelnök, az Országgyűlés elnöke és a miniszterelnök, valamint az ő vendégeik foglalhatnak helyet.

Biztos fontos emberek lehettek, hisz a 150 éves, kb 50 milliárdból felújított, 24 karátos aranyfüsttel és Lotz freskókkal díszített Ybl palotában már Operabálokat sem tartanak, hogy kiméljék az épületet.

És most mégis, 1300 néző és kb 150-200 művész és műszaki személyzet szagolta a disznótorosból és mustáros tarjából álló, enyhén odakozmált grillvacsorát.

Az Orbán Viktor által, január 1-én az Operaház tetején előadott bordal után azt gondoltam, nincs lejjebb.

De, van.

Disznótorost zabálni a páholyban, ahol Sissi is ült. Zsíros szájjal egyszerre szarni Ybl Miklósra, Antonin Dvořákra, Lotz Károly lantot pengető Apollójára és a megcsalt és egy használat után eldobott hableányra, Ruszalkára.

Jah, meg az 1300 fizető nézőre és az előadó művészekre is. De az már szinte mellékes.

Apolló tovább pengeti a lantját, és várja, mi jöhet még.