Orphaned Land

Ma este jön az ős-oriental metal a Dürerbe.

Amikor először voltam Orphaned Landen, meg is lepődtem, hogy ide is eljutnak – természetesen meg voltam róla győződve, hogy egyedül nekem tűnt fel Magyarországon, hogy van egy ilyen érdekes, progos-folkos zenekar, amiből még bármi lehet. Akkor a Primordial előtt játszottak, amire már jóval többen voltak kíváncsiak, de az egész nem nőtt túl egy hangulatos klubkoncerten, ami jól is volt így, mert egyrészt tudtam dumálni az Orphaned Land basszusgitárosával, másrészt megerősítettem a hitemet egy sztereotípiában, miszerint az írek iszonyatosan sokat tudnak inni, ugyanis a Primordial sörözéssel töltötte az előzenekarok műsorát – ezekből emlékeim szerint kettő volt, így az énekes már eleve olyan állati módon bebaszva ment fel a színpadra, hogy csodáltam, hogy egyáltalán megáll a lábán. A műsor egyébként hibátlan volt, ami szintén emberfeletti teljesítmény abban az állapotban, amikor képes vagy egy színpadon eltévedni, úgy értem, azért viszonylag egyértelmű, hogy a közönség van előtted, mögötted meg a ládák, de mindegy is.

Most nem jön a Primordial – majd áprilisban –, az Orphaned Land viszont ismét Budapesten lép fel. Ők 1991 óta nyomják, az énekes azóta járja a közel-keletet különböző népdalokat és miegyebeket gyűjtve, és nem is véletlen, hogy Kobi Farhi az utóbbi években egyre jobban eljézusodott, ugyanis már a kezdetektől fogva egymás hitének kölcsönös tiszteletére szólítja fel a zsidókat, a muszlimokat és a keresztényeket, ehhez pedig olyan dalokat ír, mint például az All is One. Kezdetben még keményebb zenét játszottak, technikai hiányosságaik is voltak, de a Sahara lemez kissé nyersebb anyagából látszott, hogy ebből még lesz valami – lett is, a Mabool címet viselő konceptalbum ugyan nem hibátlan, de tele van kiváló témákkal, és már a progresszívabb irányt képviseli. Ez 2004-ben jelent meg, a folytatására pedig további hat évet kellett várni, ezt már profibb körülmények között vették fel, de szerintem nem ér az előző lemez nyomába, viszont ezen is található pár „slágeresebb” tétel is – hiába, a keleties zene és a metal házasítása elég hálás téma. Itt érdemes megjegyezni, hogy Farhiék nem csak a zsidó dallamokból merítenek, hanem missziójuknak megfelelően gyakorlatilag mindenből, ami a közelükbe kerül, úgyhogy tényleg érdekes zenére készülhetünk. A banda már fellépett a Metallica előtt is Izraelben, de turnéztak az Amorphisszal és a Katatoniával is, egyszer el is csíptem őket a szép emlékű Diesel klubban.

Na, ma este a Dürerbe jönnek, a jegyárra nem emlékszem, de valami két-háromezer forint, annyiért már akkor is megérné belehallgatni, ha nem lenne jó, de jó.