Szentendrei kalandozások

Ha igazán meg akarod szivatni magad, van pár tuti tippünk.

Vannak tömegjelenségek, amik főleg azért triggerelődnek, mert az időjárás függvényében mindenkit elkezd baszogatni valaki, hogy hirtelen induljanak meg tömegesen egy kibaszott irányba, hogy aztán ott egy halom kurva emberrel egyszerre legyetek egy helyen.

Ilyenek a következők:

• Ha esik a hó, menjünk ki a Normafára!
• Ha jó idő lesz hétvégén, menjünk le Siófokra.
• Kimehetnénk délután a Margit-szigetre…
• Tök szép idő van, menjünk ki a Kopaszi-gátra!
• Kellemes az este, nem megyünk ki a Kertembe vagy a Gödörhöz?
• Együnk a Rómain egy hekket, végre nem esik.

A sorban szerepel az egyik kedvencem, nevezetesen:

Szép az idő, nem megyünk ki Szentendrére?

Szentendre rohadt egy hely. Egyrészt ha nem vagy vájt fülű helyi, az feljogosít arra, hogy kurvára lenézz mindenkit, aki nem hogy nem Szentendrén lakik, hanem esetleg a szülei nem oda születtek. A korzó látogatóinak csürhéje egyvalamire jó: lefejni a sok faszom csutkababával meg fagyizóval.

Mert a kálvária már ott elkezdődik, hogy ilyenkor nincs egy kibaszott tenyérnyi hely sem letenni azt a megbaszott autót, HÉV-vel lemenni meg fix egyórás program egy irányba, amivel általában az időhiányban szenvedők, gyerekesek, vagy ezek kombinációja rendesen meg vannak baszva.

Marad a kocsi, aminek meg nincs parkolója, mert két aldiudvarnyi parkolót sikerült megugrani annak az embertelen mennyiségű látogatónak, akik kimászkálnak a partra baszni a rezet, meg megsétáltatni a kutyát, gyereket.

Mert Szentendre kurvára ráérzett ezekre a feszilitikre: van egy állat jó folyóparti rész, amit csak kicsit sikerült elbaszni – a Római-part módszeres szétkúrása ellen szoktak azzal védekezni, hogy a szentendrei védműhöz hasonló lesz, csakhogy az utóbbinál a természetes partszakasz istentelen rég óta nem létezik azon a szakaszon, ahol a védmű megépült. Nem akarok belemenni, mert nem vagyunk az urbanista, de nyilván a korrupció melegágya volt az egész beruházás.

Van kismillió játszótér, meg van kavicsos folyóparti strand, ahol lehet kacsákat baszlatni, etetni (van még kibaszott kacsaeledel automata is – száz forintért negyed maréknyi), meg kutyáknak botokat a vízbe dobálni. Egyszóval minden fasza.

Csak az a baj, hogy a kurva tömeg megéhezik délben és elkezdenek beszivárogni a lehúzósabbnál lehúzósabb éttermekbe, ahol ugyanaz a rántott mirelit fos van mindenhol, meg persze az elmaradhatatlan halászlé és gulyás, mindez olyan áron, hogy az emberből felbugyog a röhögés.

A közönség a legjobb az egészben: a gyerekeivel és a családjával ordibáló apuka, a bolyhos kis fehér geci kutyát sétáltató kifent-kikent picsa a pufimellényes, napszemüveges gyökér pasijával, az átlagosan öreg házaspár, akik gyűlölnek mindenkit, meg az androgün apukák, akiket körülzsezseg a három lányuk a világítós cipőjükkel és a csipogós gördeszkájukkal.

Kibaszottul ne menjetek ki Szentendrére, ha jó idő van.