Kitört a tavasz

Ennek az egyik jele az, hogy kültéren is lehet sörözni.

A másik meg az, hogy nekiállok grillezni – a kettő mondjuk szorosan összefügg. Persze télen is lehetne a kertben sütni-főzni, nem is lenne hülyeség, mert hát a tűz meleg, így sülnek meg rajta a dolgok, és bizonyos szempontból nem is normális harmincöt fokban nekiállni tüzet rakni és a parázs mellett görnyedezni, de sosem állítottam, hogy normális vagyok.

Ami ehhez kell: balta, tarja, sült krumpli. A tarja hálás alapanyag, nehezebb rommá szárítani, mint a karajt, én szeretem is, ha kissé cupákos, és attól sem kell tartani, hogy szétesik-leragad-megtámad. Most egy undorítóan kommersz megoldás mellett döntöttem, amit étteremben soha nem kérnék, és alapvetően nem is csinálnék, de megfelelő arányokkal azért fogyasztható: mézes-mustáros fűszerezéssel sütöttem ki a húst, meg persze kakukkfűvel (egy ág még megúszta a mínuszokat) és fokhagymával. A páchoz összekevertem a fűszereket – rozmaringot is, bőven! –, adtam hozzá egy kis olajat, egy kávéskanál jelzésértékű mézet, betettem a működésképtelen hűtőbe, amit épphogy meghoztak, és bíztam az illúziók hatalmában. Az optimális az, ha az ember hagyja egy egész éjszakán keresztül a pácban a húst, vagy akár két napon át is, de ehhez nem árt, ha korábban rá tud készülni a sütésre, és működik a hűtőszekrénye is. Undorítóan megúszós módon addig, míg leégett a fa, mirelit steakburgonyát vetettem a sütőbe, hogy az is legyen, a B terv szerint parázson pirított kenyeret terveztem hozzá, ha már úgyis be van melegítve a grill, így végül mindkettő lett. Meg saláta; ha tényleg ki fog törni a tavasz, lehet őrültködni a primőrökkel és végre megcsinálom a meleg reteksalátát, amit évek óta tervezek, kíváncsi vagyok rá, hogy tényleg olyan szörnyű-e, mint ahogy hangzik.

A menetrend innentől a szokásos: amikor már kész van a parázs, rádobom a húsokat, és némileg szorongva iszom egy kis sört, míg megjelennek rajta a csinos grillcsíkok. Ebben sokat segít a mustáros-mézes pác, karamellizálódik szépen, aztán jöhet a puzzle, hogy hogy rendezd el a különböző méretű húsokat a grillen úgy, hogy egyik se szenesedjen el, de mindnek legyen színe. Rövid zsonglőrködés és még egy sör után lehet is tálalni, ezúttal a magyar gasztrokultúra legnemesebb hagyományait követve pirospaprikával megszórva a húst, sajnos a szárított petrezselymet elfelejtettem, pedig az úgy kell a fehér tányérra, mint a szendvics tetejét díszítő tojásszelet közepére a cseppnyi piros arany.

Szóval most már hivatalos: itt a tavasz.