Ott csapott le a Pepsi, ahol a legjobban fáj

Mesteri tréfával tört borsot az örök rivális Coca-Cola orra alá a második leghíresebb kólamárka és igencsak megsüvegelendő módon a legjobbkor, a legnagyobb piac legjelentősebb kólaünnepén, a Nemzeti Burgernapon.

A Pepsi vs Coca-Cola korokon átívelő ellentét feltehetően csak a nagyon fiataloknak lehet új, boldogult nagyanyám idejében még úgy tartották, hogy a Pepsi a nevéből is adódóan a gyomorbajok kezelésére szánt rossz emlékű pepszinhez hasonló, a Coca-Cola viszont az első világháború előtti romantikus idők emlékezeteként Szabadkán még az utcai suhancok által is árusított, krajcáros árú boza nevű kimért italra hasonlított.

Hogy aztán ebből igaz lehetett-e bármi vagy sem, az a feledés örök homályába vész, az egykor cukros, mára kiherélt, édesítőszeres üdítők lettek az egészségkultusz felkent pápái, azonos íz, nó cukor szlogenekkel győzködik a fogyasztókat, hogy a klasszikus kóla ízvilágát kapják, annak mellékhatásai nélkül.

Ami lássuk be, nem lehet igaz, a kóla ugyanis a cukortól lett addiktív, az összes többi titkos összetevő csak a gondosan felépített eredettörténet része. Koffein, karamellizáltra hajazó aroma, szintetikus citrus és barna szín, nagyjából ez a közös, aztán a valóság az, hogy valami foszforsavas koncentrátumot hígítanak valamennyire fogyaszthatóra, telenyomják buborékkal és a történetnek itt vége is lenne, ha nem igazolnának világsztárokat, mint Michael Jackson vagy helyi csodanőket, mint Dobó Kata a márka népszerűsítésére.

Személy szerint ha kinyitom a hűtő ajtaját, Coca-Colát szeretek benne látni, mert a jéghideg az igazi, Kata pedig már rég más vizekre evezett. De velem ellentétben sokan osztoznak a Pepsi imádatában, a legújabb marketing felmérés szerint vaktesztben egy-egy hamburger elfogyasztása után a lekísérésére 60% kívánatosabbnak találta a Pepsi üdítőjét, mintsem a nagy riválisét és ez alkalmat adott egy kis minőségi trollkodásra.

A burgernap apropójából ezt maga a Pepsi csipogta ki a Twitterén, félreérthetetlenül.

Mestertrollkodást magyarázni a leghálálatlanabb feladványok egyike, lévén a látványt befogadó fejébe kell gondolni magunkat és a tantusz leesését elősegítendő beavatni az elsőre nem is annyira nyilvánvaló részletekbe.

Amikben maga az öreg ördög is lakozik ugye.

Kibontva a látványvilágot már körvonalazódik valami ismerős, világszerte a gyorséttermi láncokat járók számára egyértelműen beazonosíthatók lehetnek a gyűrődések körüli márkaazonosságot sugalló formák, hiszen ki ne ismerné fel ezt:

Vagy ezt:

Bizony mondom néktek feleim, a Coca-Cola el- és lekötelezett értékesítési partnereinél is lehet Pepsi logót hajtani az elvivős papírzsákra.

Nehéz olyan káros szokást mondani, amit a burgerek cukros üdítőkkel fogyasztása felül tudna írni az ember életében, úgyhogy a saját gyarlóságaink mocsarában ne is ekézzük túlságosan a kokakólamámorban fetrengő imperialistákat, annyit azonban érdemes hozzátenni, hogy akaratlanul is részeseivé válhattunk ennek a kultúrharcnak, mert a hétvégi adásmenetre tervezett burgert elspoilerezem, ezt bizony akármit is mond a Pepsi, hősiesen Coca-Colával tepertem le.

Mégis el kell ismerni, ha az ellenfél nagyot gurított, úgyhogy lehet, hogy legközelebb a közértben bedobok a kosárba egy lime-os, cukormentes Pepsi Zerot.

Már csak az Univerzum kényes egyensúlya végett.

 

HOLDKOMP