Hogyan (NE) készítsünk sertésből burgert

Sertéshúsból hamburgert készíteni szentségtörés. Ezt mindenki vésse fel nyugodtan az ajtófélfára. Amikor az öreg ördög kopogtat, hogy lelkekért jönne, mutassuk csak meg neki, itten kéremszépen sertésburger készül a házban – és odébb is áll.

DE MIÉRT?

Sikolthat fel bárkiben a kis Ábel.

A darált sertéshús úgy rossz, ahogy van. Jó érzésű hentes nem darál színhúst, 30% zsír, ami lehet bármi, a közértes darált hús elmaradhatatlan összetevője.

Amikor viszont eljő a Burger Napja*, felhorgad még a legártatlanabb húsevőben is a vágy: valami olyan borzasztót kell fogyasztani, amit nem kínál még a legkiválóbb, prémium fagyasztott 98% marhahúspogácsa sem, az őszinte disznót.

*május egyik utolsó napja nem a gyereknap, hanem a National Burger Day – just for the record

Mutatom inkább, hogyan is néz ki a serpenyőben, hogy ne legyenek kétségek. Ez nem húspogácsa, hanem minden pogácsák gonosz felmenője. Az alfa vagy még inkább az ómega.

Ha már a rossz sorsuk úgy hozta, tetézzük a tetézhetetlent, rakjunk mellé mondjuk… gombát?

Forgassuj is meg? Why not?

Ne tetézd… mondaná bárki ezen a ponton, akiben még maradt egy csepp jó érzés, az ementáli sajt viszont odakívánkozik. Rája.

Innen nehéz nyerni. Halmozottan hátrányos helyzetünket sült bacon alapozza meg.

Kisvártatva tovább halmozhatjuk.

Halmozást említett valaki?

Éljük meg úgy, mint ha nem lenne holnap.

Nem rossz, de nem is borzasztó.

Ugyanott ugyanakkor vaddisznó raguleves is készült. Ennek a képes lépéssorát viszont fedje inkább örök homály.

Do not try this at home.

Disclaimer: a fotók a hagyományőrzés jegyében egy krumplival készültek.

HOLDKOMP