Csőmozi #87: Miss Röfi a disznóvágáson – Meet the Feebles
Szex, drog, Muppet-show, avagy a bábok titkos élete a szórakoztatóipar fenekén.
Mielőtt elment volna hobbitos-elfes kifestőkönyveket forgatni a világ minden pénzéből, Peter Jackson meglepően szubverzív irányból közelített a filmkészítéshez, mint a Hullajó (Braindead) vagy a Bad taste mutatja (bár hazánk a rendszerváltás utáni első köztársasági elnöke is a világ legnagyobb kerti törpéjének nevezte egy ízben a Trilógiát, leghíresebb fordítását). Jackson ifjúkori punk-korszakának fenti két műve jóval ismertebb, pedig a Meet the Feebles lóg ki legmesszebb a sorból, az összes lehetséges irányba. Gyereknek határozottan nem való.
Látott már a kedves olvasó bábfilmet, aminek állatszereplői tűvel lövik a drogot, vagy ormányszexet mutatnak be egészen a konklúzióig? Ez a faltól falig kinyújtott középső ujjal rohangáló, válogatott ocsmányságokat nagy élvezettel a vasárnapi ebéd alatt ablakon bekiabáló attitűd nem puszta polgárpukkasztás (na jó, helyenként azért nehéz elképzelni, hogy a stáb nem ördögfiókához méltó vigyorral a fején tervezgette volna, milyen színű gore fröcsköljön pl. a kis barátaikat lehányó nyuszikák száján), a negédes gyerekműsorok és a showbusiness fontoskodásainak paródiája inkább. Ha egyszer is volt herótod a nagy formátumú színházi emberek, sőt színházcsinálók mórikálásaitól Farkasházy Teddytől a ripacs emlékezetű Rátonyi Robi bácsiig, akik úgy teszik magukat, mintha a nyugati kultúra csúcsát adnák elő a Heidegger-összessel és a Mona Lisa mosolyával remixelve, nem pedig szirupos nyálrevüt az ünnepi alkalomra kinyalakodott proliknak, kebledre öleled a Feebles mindenféle testnedvtől és elvonási tünetektől tocsogó beteg állatait… vagyis inkább a tenyered óvatosan a nadrágodba törölve messzebb tolod őket, és nézed tovább.
Már a nyitó dalocskából gyanús, nem minden úgy fog menni, ahogy várjuk. Heidi, az érző lelkű primadonna vízilónő produkcióját a minden értelemben mocskos kellékes patkány, Trevor értékeli: “egy gégerákos mongúz szebben énekel”. A nagy mű, a címszereplő Feebles revü színpadra állításáért, egyben a tévéközvetítés jogáért folyik a küzdelem és megannyi hiszti: Bletch, a #metoot hírből sem ismerő rozmár-igazgató az asztalán abuzálja a feltörekvő macskanőt, nem törődve Heidi mindmáig töretlen érzéseivel az irányában. A víziló-macska leszámolás megfejelve a női kegyetlenséggel elég véres lesz, de addig még sok minden jön szembe a csatorna legalján. Harry, a ripacs nyuszi rajongóival orgiáz, míg el nem kapja a Big One-t (a korból és a kontextusból ítélve ez az AIDS lehet), ikaroszi végső száma a nyílt színi szétrothadásból áll, míg a ránézésre keselyű doki nem közli, hogy bocs, elkeverte a leletét, de a nyuszi életét ez is csak percekkel hosszabbítja meg.
Trevor a pincében szadópornót forgat Daisy, a pár szíj bőrbe öltözött tehén főszereplésével, míg az rá nem ül az ostort forgató csótányra (“affrancba… na mindegy, snuffként még el tudom passzolni”). A saját kis ópiumkamrája vörös fényében fetrengő vietnámi veterán (!) béka, Wynyard késdobálóként működik, kitalálható eredménnyel. Flashbackjei pöpecül kivitelezett Acéllövedék- és Szarvasvadász-remineszcenciák (!!!), utóbbi híres jelenete az egyetlen lövéssel inkluzíve – fazékon megpattant golyóval sikerül kinyírni az egész vietkong hörcsögszakaszt. Másik kitekintés a maffiafilmek meg az aljas utcák világára, ahogy Bletch golfmeccstől a kikötőig jár kokaindílek reményében, a rakparton még a szörnyfilmek is beköszönnek Mr. Big, a rivális nagyfőnök víziszörny és az emelődaru-óriáspók alakjában. A közérdekre hivatkozó revolversajtót a szó szerint trágyazabáló légy-szennylapíró képviseli, ő végül ugyanoda tér meg, ahonnan jött, a vécékagylóba – “nahát, ez aztán a balos (értsd: left-wing) újságíró”, viccelődnek vele kicsivel előtte, csonkítása közben.
Mindeme szenny ellenpontjaként Robert, a naiv sün statiszta és uszkár szívszerelme szolgál, bár Trevor patkány ebbe az idillbe is beletenyerel egy pezsgőtablettás randirépával. Talán nem lep meg senkit, hogy az est katasztrófába torkoll, az érzéseiben és méltóságában megalázott Heidi először öngyilkosságba fog, de se a kötél, se a födém nem bírja el, így inkább fegyveres ámokfutásra indul, vélhetően Wynyard lenyúlt géppuskájával. A ronggyá lőtt, véres állatkák és nagyon beteg állatok hullái felett csak az álompár marad meg, a sértett szív is elénekelheti végre, utoljára a dalát (Garden of love).
