Óvatosan a zebrával!
És ez vonatkozik a négylábú patásra, mert csíp-rúg-harap, meg a felfestett gyalogátkelőre is. Mert ott meg könnyen elbasznak. A közlekedés többszereplős játék, és elvileg azon alapul, hogy mindenki betartja a szabályokat. És akkor senkinek nem esik baja. Viszont emberek vagyunk, hibázunk. A telefonját baszkodja a yuppie hülyegyerek a kocsiban, és nem veszi észre a lelépő gyalogost. A telefonját baszkódó gyalogos meg nem veszi észre, hogy épp ki fogják vasalni, eszébe sem jut, hogy baja eshet. Hiszen zebrán megy át, neki van elsőbbsége.
Szinte minden nap látok olyan szitut, amitől feláll a szőr a hátamon. Rengeteg autós még csak tájékoztatásnak sem veszi a gyalogos átkelőre figyelmeztető táblát, parketta gázon suhan át rajta. Hát ne bassza már meg, hogy elvegye, oda a lendület. A masszív karosszéria, a sok légzsák nyújtotta biztonságérzet elfeledteti vele, hogy a gyalogos bizony puhatestű, neki baja esik, ha sikerül eltalálni. Kanyarodásnál ugyanez. Nagy svung, nem számít, hogy a mai kocsikban az A oszlop még a Fekete Lacit is kitakarja simán. Aztán megy a hüppögés amikor egyszer csak megjelenik a gyalogkakukk a motorháztetőn.
Visszafele is igaz a sztori. Rengeteg gyalogos úgy csinál, mintha sérthetetlen lenne. Golyóálló, halhatatlan. Fel sem néznek sokszor, csak lelépnek az úttestre. Általában agyba dugott fülhallgatóval, hogy a fékcsikorgást már csak az utolsó pillanatban hallják meg. Amikor már nagyon késő. És ezt még valahol értem is, hogy miért van így. Bele lett nevelve, hogy a zebrán bizony elsőbbsége van. Egyrészt lehet, hogy így van, másrészt a sírkőre felvésett
De hát elsőbbségem volt bazmeg!
kurvára sovány vígasz. A fizika nem viccel, másfél tonnányi vas 50 km/h sebességgel már szépet kaszál. És akkor még csak a szabályosan átkelőkről volt szó, a soksávos úton keresztbe rohanó gyalogost még meg sem említettük, ugye.
Minden nap látom, hogy a közlekedésben résztvevők jelentős része magasról szarik mindenre, és reméli a legjobbakat. Figyeljünk oda kicsit, és vigyázzunk magunkra, és egymásra!
Élménybeszámolót várunk majd írótársunktól, addig is jobbulást kívánunk!
