A polenta, az a puliszka

Gyerekkoromban mindig a puliszkáról álmodoztam, mert a szegénylegény azt ette, mialatt a hétfejű sárkányra, vagy a királylányra várt. Azt hittem, valami rózsaszínes-lisztes tekercsekből álló cucc, ami enyhén édes-púderes ízű. (A gyémántból is akkor ábrándultam ki, amikor kiderült, hogy nem lila)

Tizenöt éves koromban ettem először. Erdélyi osztálytársam csinálta. Sárga volt, mint a nap, mint a pitypang, mint a friss vaj. Tejet öntöttünk rá, mazsola lapult benne, és azt mondtam, soha nem ettem jobbat.

Közben persze egyéb elkészítési módozatait is megismertem. Anyám szerint hagymásan sütve a legjobb, máshol szerecsendiót szórnak bele, máshol blaszfémiának tartják a tejet, és sós vízben haromnegyed órán át főzik….

…. na igen.

Fiatal voltam, kellett a pénz. Így hát munkát vállaltam. Hamar találtam is, egy idős néninél, akinek az esze nyolcvankilenc éves kora ellenére vágott, mint a borotva, és bohó ifjúságában híres szakács volt. Én meg a spenótot is elrontom.

A néni igen szerette a puliszkát. Egy nap azt kérte ebédre. Én még sose csináltam, mindig csak a végeredménnyel találkoztam, de azt tudtam, hogy sokáig kell főzni. Felforraltam a vizet, tettem bele sót, beleszórtam a puliszkaport (kukoricaliszt), és főzni kezdtem, ami azt jelentette, hogy szakadt rólam a víz a sötét kis konyhában az izzó sparhelt mellett. Néni közben bealudt, szerencsére, mert így nem látta, hogy…

Nekem nem mondta senki, hogy ha ez a szar forr, akkor bugyog!!!!

Bugyogott. De rendesen. Sparheltet kislángra venni nem lehet, a konyhai edényfogót pohókok horgolták anno domini Nagy Sándor idejében, a kezemet megégettem, a puliszka bugyogott, és ez a förtelmes, forró, bugyborékoló képződmény ÉLETRE KELT. Egy blubb beterítette a konyhacsempét, egy a homlomokon talált el (hetekig ott volt az égésnyom) néhány blubb a forró sparheltlapra repült, hogy ott csendeskén sisteregjen tovább, én pedig totál pánikban, fakanalat kettétörve, konyharuhát odasütve átemeltem a gázra a masszív monsztert, és ott megtörve, megrogyva bár, de kislángon készre kevertem.

Néni a takarítást is végigaludta. Csak az tűnt fel neki, hogy valamiért nagyon remegtek a kezeim.

Ne tántorítson el benneteket a dolog, a puliszka jó. Figyi, így csinálod:

Forró víz (amikor jönnek felfele a buborékok, készülj!)

Só, ízlés szerint

Bors, ízlés szerint

Szerecsendió, í. sz,

Vaj, tej, mazsola, ízlés szerint

Kukoricaliszt

Kurva sok idő, és türelem

Hozzávalókat így valahogy belerakod, ne nagyon egyszerre, mert a végeredmény érdekes lesz. Jo étvágyat!