Legnagyobb turisztikai átverések #2 – az Olümposz
Második nap a görögöknél, pecsenyére pirultál a parton tegnap, gyűlölöd az egészet.
Valamit viszont tenni kell, mert nem vagy egyedül, nem töltheted az egész napot fekve egy besötétített szobában, ahogy kedved tartaná, viháncoló gyerekek tele energiával (ők bezzeg nem égtek le) rángatnak.
Keressünk akkor valami helyi látványosságot. Egy jókora hegy azért elég látványos. Az Olümposz. Az istenek hegye. Azt kell róla tudni, hogy a görög mitológia szerint az istenek fent a tetején egész nap hedóniáztak, ambróziát szürcsöltek és bujálkodtak.
Ez elég istenien hangzik, ha Görögországban jársz, élj úgy mint egy görög isten.
Autóba be, kölkök a gyerekülésbe, irány az irdatlan böszme hegy. Keletről nyugatra indulva romantikus, fákkal övezett úton jutsz fel. Egy sorompóig.
Két totyogóssal nem teljesítménytúrára készültél, volna még 3-5 km a csúcsig, hát azt meg mégis hogy?
Sóhaj, elengeded, mert balról feltűnik a parkoló végében egy kajálda. Alakul – gondolnád – autentikus görög girosz, leöblögetve ambróziával (a bujálkodás a kölkök miatt elmarad, kellett neked).
Kellemesen hűs hangulat fogad és a meglepetés: a görög vendéglátás kövér német túristákra van berendezkedve. Autentikus görög panírozott halrudacskák a gyerekeknek sült krumplival és kecsöppel, a felnőtteknek pedig autentikus görög bajor kolbász káposztával. Ennyi a választék. És ambrózia sincs. Pisztácia nem is volt.
Bánatosan ülsz vissza az autóba, mész a decens tengerparti apartmanba.
Letekertél 200 kilométert egy káposztás kolbászért, másnap vár a napsütés, már előre tudod, hogy hiába az 50 faktoros kék kölyök naptej és a napernyő, hámlás lesz a vége.
És gyűlölöd az egészet.
Miniszériánk előző része:
