Power! Wolf!

A power metál kiváló muzsika, ha éppen kihajtja az ember a belét. Nem vagyok nagyon nagy rajongója a műfajnak, de néha kell. És amikor hallgatom, soha nem értem, hogy miért nem ezt hallgatom állandóan. Lendületes dallamok, légies, mégis fémes akkordok, visznek előre. Aztán rájövök, hogy mi vele a gond, fél óra pont elég belőle általában. Legalábbis nekem.

A minap Bernard rámírt, és a Powerwolf nevű formáció került szóba. Ismerem őket, sőt fent vannak a “Sztahanov érdemrendért” című lejátszási listámon. Egy német gyökerű power metál zenekar, két testvér alapította, nevezetesen Charles és Matthew Greywolf. Tudom, megtévesztő, de maradjunk a témánál. A lényeg, hogy a skacok egyrészt tudnak zenélni, másrészt szeretik a vámpíros/vérfarkasos jó sötét gótos témákat. A jelenlegi felállásban úgy néznek ki, hogy a két tesó nyomatja a villanygitárt (meg stúdióban a bőgőt), a billentyűs és a dobos német arc, az énekes pedig egy Dorn Attila nevű fazon. Ő Romániából jött, és meglehetősen jó hangja van a műfajhoz.

A zenéjük jó, a videóik szintén. Van itt minden ami kell, sötét háttér, sunák, kifestett metálos arcok. De tényleg, állítólag a csajok szeretik a veszélyes alakokat. Hát miért ne szeretnék a démonokat például? Mutatom.

Mostanában kicsit túlságosan is le vagyok amúgy terhelve, szóval pont kapóra jön az ilyen muzsika. Egész nap szopsz azzal, hogy eltakarítsd a kedves kódoló niggerek munkatársak után a szart, és a nap végén jön egy telefon: “Ja, bocs elnéztük, vissza az egész.” Mi lehet erre az adekvát válasz? Hát minimum az, hogy “INNI FOGOK A VÉREDBŐL, BAZMEG!”

Ja, idén jönnek ide hozzánk is zajolni, lehet, hogy beszámolunk majd róla. Június 24, Barba Negra. Ha el tudtok menni, akkor szerintem érdemes. Jó éjt mindenkinek, és legyen tánc alvás végre.