Rablóhús
Avagy saslik, de ahogy kinéz, inkább gyehenna.
Nem is lett rossz amúgy, sőt, az igazán jó rablóhús két titkából az egyik teljesült is, de itt két külön műfajról van szó: ahogy látszik, ez parázson készült, ez rablóbb vagy betyárosabb, az NDKs grillen is jót lehet sütni, de azt nehezen tudom elhelyezni a zsiványuniverzumban. Olyan ez is, mint a cigánypecsenye.
A rablóhús alapvetően baromi egyszerű, és mint a legtöbb egyszerű fogás, ez is egy csomó összetevőt és némi előkészületet igényel. Azt hitted, hogy a rakott krumpli például egyszerű? Neked is csak anyád csinálta. Szenvedjen a faszom a főtt tojással, krumplival, miegyébbel, na.
A rablóhús eggyel egyszerűbb, itt a szarakodós része a nyárs a dolognak. Ha grillezel, érdemes beáztatni a fanyársat, ha azt használsz, és rögtön kettőt használni belőle, hogy ne forogjanak rajta a falatok. Innentől egyszerű az ügy: én fokhagymás-paprikás-sós pácban helyeztem el a pörköltnél kicsit nagyobbra vágott sertéscomb-kockákat, hagytam őket békén, beáztattam a bambusznyársat, aztán jöhet a többi, vagyis a szalonna, a hagyma és a kolbász. Diétás kaja, na. Arra kell csak ügyelni, hogy kellően összepréseljük a darabokat a nyárson, illetve hogy a hús mellé mindenképp kerüljön szalonna, és ha lehet, kolbász is, így nem szárad ki, hiába bénázunk a sötétben a nyársakkal. Kell még parázs és bor, előbbi a sütéshez, de az utóbbi is. Fűszerezni csak minimálisan kell, elég a só meg a bors, a többit megoldja a szalonna meg a kolbász, úgyhogy a sóval is óvatosan kell bánni. Köretnek ugyanúgy megfelel a grillzöldség, mint a krumpli, a kenyér vagy a savanyúság, ezek szabadon variálhatóak.
A végeredmény is szép lett, csak megettem.
