Skandináv mesék – Kezdetben

Kezdetben vala a teljes csönd és a teljes sötétség, és a semmi volt a világ helyén. Északra tőle hidegnél is hidegebb köd gomolygott, és láva fortyogott dél felé. Nem volt se föld, se ég, csak tűz és köd. A tűzvilág szélén, ahol a lángok a ködbe vesznek, állt Surtr, a tűzóriás, aki már az istenek előtt is létezett. Ott áll most is, lángoló karddal a kezében. Azt mesélik, hogy amikor elkövetkezik Ragnarök és minden véget ér, Surtr elhagyja majd őrhelyét és tűzkardjával felperzseli a világot, és az istenek sorra elhullanak előtte.

A ködvilágból kilenc mérgező folyó eredt, melyek belefolytak a csöndbe és az ürességbe. Mérhetetlenül hosszú idő alatt a folyók vize jéggé és gleccserekké fagyott, és a jég fölött észak felé köd ülte meg a tájat. Délen azonban, ahol a gleccser a tűz világát megközelítette, a szikrák fölmelegítették, és a találkozásból tavaszi szellő kerekedett. A szellő a jeget vízzé olvasztotta, a vízben pedig megjelent az élet: egy világoknál is nagyobb forma, egy ős-óriás, aki nem volt sem férfi, sem nő, hanem mindkettő egyszerre, és aki Ymirnek nevezte magát.

Nem Ymir volt az egyetlen, aki az olvadó jégből keletkezett. Volt egy szarv nélküli tehén is, nagyobb, mint amit a képzelet létrehozhat. A sós jégtömböket nyalogatta, ebből táplálkozott, tejével pedig az ős-óriást táplálta. És elnevezte Ymir a tehenet Audhumlának.

A tehén addig nyalogatta a jégtömböket rózsaszín nyelvével, míg lényeket formált belőle. Így született Búri, az istenek őse. Ymir pedig aludt, és alvás közben a bal karja alól kinőtt egy férfi és egy nő, lábai pedig egy hatfejű óriást nemzettek. Ymirnek ezekből a gyermekeiből származik az óriások népe.

Búri, a tehén gyermeke, feleségül vett egyet az óriáslányok közül, és megszületett fiuk, Borr. Borr is egy óriáslányt vett el – mert ki mást vett volna -, ő volt Bestla. Három fiú született a frigyükből: Odin, Vili és Vé. Ahogy a három fiú növekedett, messzire elláttak a tűzbe és a ködbe, és látták, hogy bármelyik felé is próbálnának indulni, a halál várna rájuk. Örökkön-örökké a kettő közötti ürességben kell élniük.

Hogy hogyan teremtették meg a világot ebben az ürességben, arról majd legközelebb.