Sörkorcsolyák
Azt hiszem, mindannyiunknak megvan az, amikor vendégség közeleg, és a nagy alkalomra úgy készülünk, hogy egy zacskó ropit borítunk egy vizespohárba, és gyönyörűen elrendezzük, hogy szép legyen. Sosem lesz az, de ez már hozzátartozik a rituáléhoz, ugyanúgy, mint a szendvics tetején az egy szelet főtt tojás közepén a piros arany-pötty. Lehet persze ezzel még flancolni is, mandula, kesudió, kutyafasza, a legjobb ebből a szempontból az olajbogyó, de van egy titkos favorit – na jó, több is, ami messze túlmutat a sajtos talléron és a ropin.
Az indiai sörkorcsolyák. A legjobb a papad, ez egy vékony, fűszeres lepényke, gáztűzhelyen kell kisütni, egyenesen a lángelosztón. Ha elég forró a vas, hamar elkészül, többféle fűszerezésben kapható, a legjobb a borsos, de van baromi csípős is. Zseniális cucc, viszont addiktív, akik gyomorégést kapnak a csípőstől, bele se vágjanak.
Vannak különböző magkeverékek is, ezekben általában akad némi mogyoró, pirított csicseriborsó, száraz zöldborsó, valami babféle meg kisütött fűszeres tészta is, ebből is akad többféle, a nagyon könnyűtől a baromi csípősig.
És van a titkos favorit, a Masala Munch. A Pepsi tulajdonában álló Kurkure cég gyártja, Magyarországon csak néhány helyen kapni, baromi csípős és nagyon finom. Ezek is ilyen tésztaizék kisütve, de valami olyan fűszerezéssel, hogy nem lehet abbahagyni a zabálást. Aranyárban lehet kapni, Budapesten néha van a Szép kis Indiában, a Koh-i-Noorban meg rendszerint akad, de van, hogy kérni kell – európaiak nem nagyon viszik. Ja, és még két apróság: ha jól tudom, az itthon forgalmazott papad egy ilyen manufaktúra terméke, ahol direkt az indiai nőket juttatják munkához, a piros arany meg úgy kötődik ide, hogy egyszer egy indiainak küldtek Magyarországról mindenféle hungarikumot, és borotvakrémnek nézte. Edzettek, na.
33 comments