Springtime for Hitler
Imádom, ha valamit sokan ízléstelennek tartanak, mert az azt jelenti, hogy a közízlés utálja és a közízlés szar.
Mel Brooks az Űrgolyhók óta nem gurított túl nagyot és azért a Spaceballs is a határon mozgott, amikor annyira eltávolodott a forrásanyagtól, hogy már kezdett átcsapni a gagyiba. Sajnos az általa képviselt humor picit az öregbácsi viccek felé hajlik és ez meg is látszik a Producerek remakejének fogadtatásán: tulajdonképpen hízelgő azt mondani, hogy vegyes fogadtatást kapott. Persze a musical megosztó műfaj és hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kedvencem, de erős ellenpéldák vannak arra, hogy tud működni a koncepció. És most nem a Muzsika Hangjaira gondolok.
Általában azt szokták felhozni neki, hogy harsány és túljátszott – de ugye az ember pont ilyennek képzel egy Broadway darabot. Amiben gyengébb az eredetinél az pont a Hitleres musical dalbetétjeinek a hiánya, amiből csak a legviccesebb maradt meg: a Springtime for Hitler. Viszont annak az előadásmódja annyira kibaszottul vicces, hogy nem lehet megunni.
https://youtu.be/Fsql523bSj4
Heil… myself! Heil to me! I’m the kraut who’s out to change our history!
Uma Thurman ráadásul a legszexisebb birodalmi sas, akit valaha láttam. De egyébként ha a kritikákra nem hallgatva teljes, habkönnyű valójában akarjuk élvezni ezt az újraértelmezést, akkor sem nyúlunk mellé. Ínyenceknek ajánlom az eredetit is – sajnos a korához passzolóan manírosabb, amit már nehezebben fogad be a közízlés, mint a hatvanas években, de ettől még pont ugyanolyan jó. Mivel kibaszottul imádjuk a blaszfémia minden létező változatát, ezért két dolgot javaslok nektek a mai napra vonatkozóan:
- Ebéd után hallgassátok meg ezt a dalt és igyekezzetek a lendülettől nem lerohanni Lengyelországot
- Este nézzétek meg a Producerek remakejét
Post Comment
You must be logged in to post a comment.