Szerdai lányos poszt – pénteken
Sokak fejében úgy él, hogy a nagy csatahajók vígan vívták a csatározásaikat és a világtengereken töltötték az időt, grogot szürcsölő matrózokkal, vidám skorbuttal.
Ez persze nem így volt.
A hatalmas csatahajók jobbára a kikötőkben álltak, mert a csatározás az rohadt sokba került. Személyzet, ellátmány, satöbbi. Indokolatlanul nem mehettek ki.
Olyankor, amikor épp nem mészárolgatták udvariasan a szomszédokat és a távolabb lakókat, az asszonyok és a gyerkőcök is bejáratosak voltak a fedélzetre, még ha ki nem is hajózhattak.
Ki nem is hajózhattak?
Járjunk azért ennek is utána, nem kell messzire mennünk, csak a 17-ik századba.
A Vasa csatahajó egy remek példa arra, hogy a tévképzetek helyett hogyan is működött a való világ.
Az asszonyok és lányok nem csak hogy teret kaptak, de nélkülük nem is létezhetett volna a rendes hadiflotta.
A fiatalon megözvegyült Brita bizonyítottan beszállítója volt a svéd haditengerészetnek, az erdeiből jelentős bevételekre tett szert az olyan hajókhoz szállított fákkal, mint például a svéd zászlóshajó Vasa. Ezer darab méretes tölgy kellett egy ilyen ladikhoz.
Az emberi maradványokat elemezve arra jutottak, hogy legalább kettő nő is volt a fedélzeten a Vasa első útján. Beata és Ylva a felső középosztályhoz tartozhattak, a csontvázaik megtekinthetők a Vasa múzeumban.
Van egy nagyon érdekes arculata az egész kiállításnak, több ponton is jelentősen kiemelték a lányok-asszonyok szerepét a világuralom megszerzésében. Nélkülük nem ment volna.
Külön termet is kaptak a múzeumban és ez így helyes. Margareta Nilsdotter adta a dokkot például ahol a Vasa egyáltalán elkészülhetett.
A láthatatlan nők már akkor is láthatók voltak.
Még ha bele is kellett időnként halniuk.
