Szerszám szombat #15 – a lombfúvó
A szomszédunk vett egy benzinmotoros lombfúvót.
Ezt onnan lehet tudni, hogy a legváratlanabb napszakokban önfeledten lombfúvózik másfél-két órákat egy ugyanakkora telken és utcafronton, mint ahol mi is lakunk.
Valahol persze megértem, mert ha a vidék csendjét csak a tetőácsolás kalapácsolása és persze a szokásos hét órától induló flexelés töri meg, az elég egyhangú.
Kell valami friss, valami olyan, ami egyedi, megkülönböztet és kivesz a középszerűség fájó nyomorúságából.
Nekünk csak a kék lombseprű maradt.
Azzal ugyan 5-10 perc az egész, össze kell csak húzni egy kupacba. De ha szét is lehetne fújni? Egész napos móka és kacagás.
De hát kik vagyunk mi, hogy mások felett ítélkezzünk?
Többé nem tudok úgy nézni az őszi lombra mint régen.
Meglátok egy ilyet és egyből lombfúvózni támadna kedvem.
Ha lenne. De nincs. Most megnézem a Fekete Péntek akciókat.
