Szia szöszi, milyen autód van? Piros.

Amikor autót választunk, nem feltétlenül a szín a legfontosabb. Ha valaki járt már márkakereskedésben új autót venni, szinte biztos, hogy nem a színével akarták meggyőzni.

Köbcentik, lóerők, elektromos ablakemelők, klíma – sokáig ilyen szempontok alapján választott az új autót mások által korábban telefingott vezetőülés nélkül birtokolni vágyó, adott esetben mérlegelte, hogy a készletről nem elérhető, de reális szállítási idővel megrendelhető extra felszereltségű csomagajánlatra érdemes-e várni, de hogy aztán a választása három év múlva számszerűsítve köszönhet vissza, arra biztos a legalaposabb vevőjelölt se gondolt.

Márpedig így van, az autók szalonból kigurulás utáni értékvesztését nem csupán a futott kilométer, haszontalan extrák tömkelege (vedd ki ha akarod, nekem nem kell – mondja a nepper) fogja meghatározni, hanem a dukkózása is. Mégpedig nem is kicsit, hanem nagyon.

Az Autoweek gyűjtötte össze az iSeeCars 2017-2020 közötti 5,6 millió új és 700000 használt autó értékesítési adataiból a kumulált infómorzsákat, azért, hogy nekünk már ne kelljen gondolkozni azon, hogy az egyik legnagyobb piacon – az amerikain – milyen elképesztő eltérések vannak a színek szerinti értékvesztésben.

Lőjük is le egyből a poént: ha valaki arany színű autó vásárlására adná a fejét, ne számítson semmi jóra, a járművek másodpiacán bizony az ő bódéja lesz a sereghajtó, az élmezőnyhöz képest épp csak a kétharmadát fogja érni az egykor becses paripa.

A biztonsági játékosok viszont nem tévednek sokat: az ezüst és a fehér hozzák az átlagot, szoros versenyben a fekete, vörös és kék klasszikusokkal.

A zöld viszont a filmek állításaival összhangban a bölcsesség és megbízhatóság jele lehet, az átlaghoz képest az árazásuk is jóval a középmezőny felett marad.

Nem így a barna és a minden szempontból meglepetést okozó arany. Mégis ki venne magának arany színű autót? Hacsak nem kínai luxusrajongó, aki aztán egy másik kínainak adhatja el a szerencsehozó járgányát. Vagy barnát, ami eleve szarul mutat.

Kategóriákra bontva már valamivel árnyaltabb a kép, a SUV-k sárgában igencsak jól teljesítenek, ugyanez mondható el a sportos kupékról, ahol azért már sejthetjük, hogy senki nem fog leköpni egy kanárisárga Ferrarit a kaszinó parkolójában. Sőt, az igazsághoz tartozik, hogy egy fehér Porsche 911 ötödével többet veszít az értékéből, mint a sárga társa, ami nem is annyira meglepő, ha az adott modell esetében 25 százalékpontnyi a szórás a leginkább értéktartó, sokak által keresett és a legveszteségesebb színek között. Hiszen mindeközben a rengeteg Toyota RAV4 és Honda Accord között bevásárláskor elvész egy fehér Carrera a nagyközért előtti tolongásban.

Summa summárum, akármennyire is borzasztóan rondák az agyonhasznált, fóliázott taxik, a sárga végül az összes előítéletünk ellenére mindent visz, a három éves alig egyötödnyi értékvesztés parádés az éppen csak bekerülési áruk felét érő arany fostalicskákéhoz képest.

HOLDKOMP