Take my hand and lets end it all

nahát. elég érthetetlen. mondjuk szeretem a lóistálló szagot, de nem értem. 🙂 ilyen gyerekfej nagyságú volt és mielőtt felvágtam volna, bizony szagolgattam.

azért hívják úgy, mert amikor vágod, fing-hangokat ad ki.

cáfolnám. de felvágva is nagyon szép, mintha valami mozzarella típusú sajtot szelnél.

ilyen erőltetett finghang. lehet benne valami, aszongya gyniii gyniii

nem inkább arra utalhat, amikor már kiszárad és pöfög? mert, azt tudom, hogy amikor egy ilyenre, már belül is barnára véletlenül rálépsz akkor annak hangja is van, nem csak felhő jön. bár az is lehet, hogy a már nem jó pöfire gondolnak, az mondjuk adhat ki hangokat.

áltrifla, kisebb pöfeteg szokott ilyen lenni, elöregedett óriást még talán csak egyszer-kétszer találtam, de nem pukkant. a tévében volt valami riport, ott mondták, hogy fingik a gomba.

Nem is kell rálépni meg semmi, magától felrobban és ilyen méter magasságba szórja a barnás spóra port.
Scary moments of my life.

olyat még nem láttam. hálistennek hamarabb találtam meg, gondolom. kis pöcsöcske bimbós pöfetegeket már láttam elpunnyadni, de az nyilván nem szól akkorát. semekkorát se.

Azé eléggé tudnak. 😀
https://youtu.be/L09k5IUC13Q

ezt átküldöm apámnak, már jó ideje járja az erdőt, de tuti, hogy ilyet nem látott még

Miért csak velem történnek ilyen dolgok? 🙁
Senki mellett nem robban pöfeteg se.
So sad.

Enmentünk gombászni még gyerekként a nagynénémmel egy ilyen hetes nyári esőzés után.
Egy 40 centis pöffeteg robbant fel a réten, ‘sztakurva.
És te még a blogzillától tartasz.
Olyan hangja volt, hogy beszabehu.

Mert jól kell csinálni.
Eleve nem szabad túlcukrozni. Sőt, igencsak elbír egy csipetnél több sót.
Aztán meg ha megfőzöd közepesnél kicsit sűrűbbre, ujjnyi vastagra nyújtva és kiszaggatva akár egy pohárral, bele lehet forgatni tojásba, aztán kisütni olajban és lekvárral feladni. Meg olyan sötét csoki reszelékével, mint a lelkem.
Hidd el, nem rossz az.
Ezek itt a füge, körte és eper lekvárok voltak, itt álltak sorba repetázni.

füge, körte és eper. most egy hangyányit utállak. nem tudom, huszonéve nem ettem tejbegrízt. mondanám, hogy egyszer majd újra kipróbálom, de ehhez nagy bátorság kéne.

A hígfolyós menzás élményt el kell hagyni. 🙂

tényleg olyan volt! 🙂 mint amit egyszer már kihánytak.

Ahaha és ráraktak valami barna dolgot, összekeverted és lehetett versenyezni az asztalnál ülőkkel, hogy kié lett az undibb.
Ismerős. 😀

na, pont emiatt mentem mindig farkaséhesen haza az oviból!

kora nyáron beszereztünk egy evezőpadot, mert kellett, jó lesz az, mozgunk. hát tényleg. elég rövid úton kinyírtam a még működőképes vállamat is. azóta a szatyorcipelés is gondot okoz, holott figyeltem, nem erőltettem túl, de elég volt egy rossz mozdulat. nemsokára megérkezik a futópad, picit félek, betároztam mindenféle krémekből meg fáslikból.

Ez biztos, hogy jó ötlet?
A futás az egyik leginkább megterhelő mozgásforma és szinte csak rosszul lehet csinálni.
A kerékpár nem játszik?
Nagyonokos és nálam sokkal inkább hozzáértő barátaim a tekerést választották vagy a spinninget.

a kerékpárt használom mindennap. 🙂 de azt meg a térdem nem szereti. itt biciklizni meg egy idő után hót unalom, futni nem nagyon lehet, pálya nincs, az aszfaltot meg hagyjuk, de ha lenne is villámgyorsan elunnám magam. korábban futkároztam, de otthon, együtt egy barátnőmmel, rendszeres programunk volt. és az teljesen biztos, hogy nagyon óvatos leszek, nem úgy állok neki, mint egy őrült. spinning? 😀 van itt egy darab úgynevezett edzőterem, egy folyosón a horgászszövetséggel, elég vicces, nagyon elavult rozsdalerakat.

Akkor csak vigyázz magadra, nővérkém. 🙂