Tarr Béla a NÉBIHnél dolgozik
Nem a csirketetemek balladája az egyetlen művészi igénnyel kidolgozott NÉBIH-videó: az élelmiszerbiztonságiak házi Tarr Bélája – vagy talán a magyar David Lynch – fáradhatatlanul dokumentálja a rothadó húsok és egérszaros kolbászok rejtett világát, zseniális, a nézőt folyamatos bizonytalanságban tartó operatőri munkával, nyomasztó, a történetvezetés tempójához tökéletesen passzoló zenei választékkal adagolja nekünk nagyjából hetente ezeket a miniatűr gyöngyszemeket.
Emlékeztek az Amerikai szépségben a kattant gyerek nejlonzacskós művészfilmjére? Hát az lófasz cintányéron ezekhez képest.
A művész zseniálisan fokozza a feszültséget, az elején kicsit olyan, mint valami balkáni drogmaffiáról szóló akciófilm, de aztán színre lép a pacal.
„Mumifikálódott patkánytetem mellett” – a mű címe már eleve ütős, olyan, mint egy vers kezdete, de az ismeretlen élelmiszerbiztonsági művész maradt annál, amihez a legjobban ért. A leírásban az „áldatlan higiéniai állapotok” utolérhetetlenül finoman fejezi ki, hogy térdig jártak a rothadó húsban.
A trilógia legsötétebb, legnyomasztóbb darabja, ez idézi leginkább a skandináv művészfilmek világát. Fagyott halál konténerben.
